Tanulás. Kávé. Tanulás. Evés. Kávé. Tanulás. Kávé. Kávé. Tanulás. Tanulás. Tanulás. Ráismer valaki? Ilyen egy egyetemista napja a vizsgaidőszakban.

Immár fél éve, hogy én is a ti életeteket élem, kedves egyetemista sorstársaim. Eddig elég jól megy az egyetemhez való adaptálódás. Már megszoktam a zh-k és a Neptun illatát, megismertem a reggeli előadások helyetti álom ízét, és betekintést nyerhettem a vizsgajelentkezés izgalmas világába.

Van viszont valami, ami még hibádzik. Valami, ami vészesen közeleg, és ami elől nem lehet menekülni. A vizsgaidőszak. Ez az a bűvös állat, ami nem hagy aludni éjszakákon át, és arra késztet, hogy tanulj, tanulj. És amikor letudtad egy vizsgádat? Nem. Akkor sem hagy békén, hiszen még hátra van a nagy része.

Ha hiszitek, ha nem, én már várom, hogy elkezdődjön, és belekóstolhassak az igazi vizsgaélménybe. Lehet, hogy ez betudható annak, hogy ez az első évem az egyetemen, de ettől függetlenül én teljesen nyugodtan állok a vizsgáimhoz.

Az elmúlt évek során megtanultam, hogy bármit teszek, a végkimenetel úgy is az lesz, amit a jó Isten nekem a legjobbnak tart. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tanulok majd, és minden vizsgám sikeres lesz, mert lebeszéltem az Úrral. Az tény, hogy már elég régóta ismerjük egymást, és jó barátok vagyunk, de ettől függetlenül ez egy korrekt barátság.

Elárulom nektek, hogy szoktam vele beszélgetni, és lehet meglepő, de válaszol nekem. Azt hiszem, a vizsgáim előtt még többet fogom keresni a társaságát, mert bízom abban, hogy ha mindent beleadok, és teljes erőbedobással tanulok, akkor áldás lesz a munkámon. Sőt, nem csak bízom ebben, hanem tudom, hogy így lesz.

Szóval, ha elég parásnak érzed magad, netán rád törne a vizsgák előtti szorongás, akkor ne habozz, keresd fel Istent! Hívd fel, vagy csak küldj neki üzit! És ne feledd, a vonal sosem lesz foglalt!

Erdélyi Anikó