A Magyar Becsület Renddel tüntették ki Olofsson Placid bencés szerzetes. Az elismerést az Országház Munkácsy-termében adták át 2016. október 23-án.

Többször elmondtam: jegyezzék meg, az Úristennek van humora! A Szovjetunió tíz évig mindent megtett, hogy tönkretegyen. Én mégis itt vagyok 91 évesen, de hol van a Szovjetunió?

Így fogalmazott az örökké derűs Placid atya - saját megfogalmazásában "kincés" - egy korábbi megszólalásakor. Azóta eltelt néhány év, idén már a 100. életévében jár, kerek születésnapja pontosan 3 hónap múlva érkezik el.

1933-ban lépett be a bencés rendbe. Koholt vádak alapján 1946-ban a Gulágra internálták. Öt évig fakitermelésen, majd különböző gyárakban dolgozott, közben „tartotta a lelket” fogolytársaiban. 1955 novemberében jöhetett vissza Magyarországra. Szabadulását követően nem kapott működési engedélyt sem papként, sem tanárként. 1969-től a Korányi szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben. Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkész a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián.

Fogsága idején fogalmazta meg Placid atya a túlélés szabályait:

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.

2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.

3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.

4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.

(Fotók: MTI/Soós Lajos)