Megkérdeztem a hazánkban vendégeskedő dallasi sportos papot, miért futja körbe tízszer a Margitszigetet március 1-jén. Azt üzeni, bárki elkísérheti egy darabon, vagy akár a teljes távon.

UPDATE! Megvolt a nagy futás, és Bernát atya kvázi meg is nyerte az egész idei ultramaratont. Lefújták ugyanis a texasi versenyt, amire azonban ő előzetesen hivatalosan regisztrált, és - egyetlen versenyzőként - teljesítette is a távot. Itt egy videó a Margitszigetről...

Marton Bernát kamaszként szökött ki 1956-ban az Egyesült Államokba. A cisztercieknél megkezdett, később a (Szent) Margit Gimnáziumban, majd a piaristáknál folytatott tanulmányait a tengerentúlon fejezte be. Idősödő fejjel fedezte fel, hogy egyik hazai osztálytársa milyen komoly politikai karriert futott be – a Facebookon köszöntek újra egymásra Surján Lászlóval. Ugyanezen a közösségi médiafelületen találkoztam a hírrel, miszerint közös futásra hív mindenkit a tavasz első vasárnapján az örökifjú szerzetes. Fiatalos gyorsasággal reagált a megkeresésemre, lelkesen mesélt élményeiről. Kiderült, hogy edzés közben hol szentbeszédeit tervezgeti, hol imádkozik, s a nagy távokat nem tartja nagy dolognak, szerinte kitartás kérdése az egész. Mint az élet. Ahogy Pál apostol fogalmaz: "Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban." (Fil 3, 14)

– Honnan jött ez a futás iránti, hogy is fogalmazzam, rajongás?
– Mondjuk csak ki nyugodtan: futómánia. Viccesen akár még a futóbolondságot is bevállalnám. Szerzetesként sok-sok éven át tanítottam, majd 15 évig igazgató voltam. Utóbbi poszt sok idegeskedéssel, rengeteg feladattal járt, ami nem tett jót az egészségemnek, igencsak elhíztam. Amikor véget ért ez a megbízatásom, kerestem valami lehetőséget a változásra, így kezdtem el 55 évesen kocogni. De nem ment. Futottam 100 métert, mire kifulladtam. De aztán megint nekikezdtem, már 400 métert bírtam, többet viszont nem. Így ment ez, már 1 kilométerig kitartottam, aztán, ahogy egyre jobban belejöttem, megtudtam, hogy vannak 5 kilométeres futóversenyek, ilyeneken kezdtem rajthoz állni. Aztán megdupláztam a távot, majd megint megdupláztam, és idővel eljutottam oda, hogy immár évente 1-2 maratonon részt veszek. Sőt, az elmúlt 6 évben minden alkalommal elindultam a Dallashoz közeli Fort Worth-ben rendezett ultramaratonon, ahol kicsit hosszabb, 50 kilométer a táv.

– Mikor merült fel az ötlet, hogy március 1-jén másokkal együtt Magyarországon is lefussa ezt a távot?
– Először szomorú voltam, hogy idén lemaradok erről az ultramaratonról, mert nem tudok csak ezért visszarepülni az Egyesült Államokba. Aztán rájöttem, hogy Budapesten is teljesíthetném aznap a távot, GPS-alapú mérőeszközzel igazolhatnám az eredményt a szervezők felé. Az ötlet megtetszett a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatójának – ebben az intézményben vagyok most épp vendégtanár, január 2-án érkeztem egy fél évre. Felmerült, hogy csatlakozhatnának hozzám a diákok, ha szeretnének. Aztán szóba jött, hogy szülők is bekapcsolódhatnak, ezt követte az öregdiákok meghívása, most meg már ott tart az egész, hogy az interneten hirdetik mindenkinek a lehetőséget.

– Miként néz majd ki ez a közös futás a gyakorlatban – egyazon időben futnak, mint az USA-beli résztvevők?
– Ezt nehéz lenne kivitelezni az időeltolódás miatt. Helyi idő szerint ugyanúgy reggel 7 órakor kezdek én is, mint a többiek Fort Worth-ben, ám ők a valóságban akkor rajtolnak majd, amikor én célba érek. Bárkit szívesen fogadok kíséretként, aki szeretne velem futni. Akár az egész távon is elkísérhetnek a kitartóbbak, de rövidke szakaszokra is be lehet állni mellém. Turócziné Pesty Ágnes, a budai ciszterci gimnázium igazgatóhelyettese koordinálja a csatlakozókat, a Margitsziget Margit híd felőli bejárata közelében lesz egy sátor felállítva, ahol folyamatosan tájékozódni lehet a futás ideje alatt, tehát kora délutánig a bekapcsolódási lehetőségről.

– Hogy érzi magát idehaza?
– Úgy vagyok vele, mint amikor egy kör bezárul. Elmentem, most visszatértem. 19 éve készültem rá, hogy eljussak idáig – máskor is hazalátogattam már, de mostanra sikerült elérni, hogy fél évet Magyarországon tölthessek. Boldog vagyok, mert azt látom, hogy nagyon sokat fejlődött, megszépült a főváros. A gyerekek, akiket angolra tanítok, felkészültek, rajtuk keresztül azt látom, hogy színvonalas a magyar oktatás. Barátságosak a magyarok, ezt különösen annak fényében mondom, hogy a korábbi években mást tapasztaltam. Sokszor láttam komornak a magyar embereket, de mintha valami jó irányba haladna. A tantestület, amelynek ideiglenesen tagja lettem, fantasztikus emberekből áll.

– További tervek?
– Március 22-én már be van jegyezve a naptáramba egy római maratonfutás...

Beszélgetőtárs: Gégény István

* * *

Ide kattintva egy tavaly februárban készült amerikai videó látható.

Itt pedig egy idén februárban készült magyar beszélgetés hallható (Lánchíd Rádió, 48 perces hanganyag).

* * *

A témához kapcsolódva álljon itt zárásként egy vers.

Füle Lajos: FUTÁS

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az Isten az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az Isten az ember után...