Teltházas együttlétet, élénk párbeszédet hozott a SZEMlélek és a Háló 5. vitaestje – ezúttal Beer Miklóst faggathatták a résztvevők.

Érzelmekben gazdag beszélgetést hozott a Csillagvizsgáló nevű vitaest-sorozat november 9-én rendezett, "Milyen lesz a jövő egyháza?" című alkalma: néhol kacagás futott végig a széksorok közt, de előfordult, hogy könny szökött a váci főpásztor szemébe.

Nehéz lenne összefoglalni minden elhangzott gondolatot, de azon túl, hogy videófelvétel készült az eseményről, adódik egy másik segédlet is azok számára, akik nem voltak jelen a programon. Egy nappal a vitaest előtt jelent meg ugyanis a Miklós püspökkel készült harmadik interjúkötet, amelyben egészen hasonló kérdésekre reagált az egyházi vezető, mint amelyek a vitaest során is előkerültek.

Aggódjunk-e, hogy ürülnek a templomok – egyes országokban néhány ilyen épületet el is adnak, vagy lebontanak? Hogyan lehetne visszacsempészni az örömöt az örömhír közvetítőinek életébe? Örül-e annak a Szűzanya, ha tucatnyi zarándoklaton veszünk részt, ám közben nem törődünk a mellettünk élőkkel? Tényleg az lenne a legfontosabb problémánk, hogy egy francia szoborról el akarják távolítani a keresztet? Ilyen kérdések, dilemmák érték egymást, bár utóbbi esetben a SZEMlélek már 2,5 éve megírta, hogy a lengyel származású pápa szobráról nem akarják a helyiek eltávolítani a keresztet, épp az ő akaratuk ellenére zajlik a jogászkodó támadás a szobor összképe ellen.

A vitaest során külön hangsúlyt kapott a jövő papsága, és nem nagyon vitatta senki, hogy valamiféle változásra van szükség e téren. A lehetséges megoldást Beer Miklós abban látja, ha nem tennék a papok számára kötelezővé a cölibátust, így jobban meg is tudná szerinte élni annak ajándék jellegét az, akit erre hív az Úr. A belépési, avagy szentelési korhatárt viszont jelentősen kitolná.

A reformáció 500. emlékévének lezárulása utáni napokban adódott a kérdés: vajon sikerülhet-e befoltozni az egyházszakadás(ok) sebeit, eljuthatnak-e valaha az oltárközösségig a keresztény felekezetek? A püspök bizakodó, egyben hozzátette: a legjobb lenne, ha minden keresztény azért fohászkodna, hogy a másik keresztény hitelesen élje meg a saját hitét, nem pedig azért, hogy "térjen át".

A politikai befolyásolási próbálkozásokra vonatkozóan a főpásztor megerősítette Fabiny Tamás szavait, egyben azt üzente a "próbálkozóknak": örülne, ha inkább egy döntés meghozatala előtt, független hozzáértőként kikérnék az egyházak véleményét, semmint utólag próbálnának rábírni bárkit egy meghozott döntés helyeslésére.

A számos hozzászólást, kérdést hozó, nagy érdeklődés által kísért beszélgetés végkicsengése az lett, hogy ne távolról, másoktól várjuk azt, hogy élő hitet hoznak a környezetünkbe, hanem legyünk mi a jövő egyházának építői. Formáljunk bátran véleményt, formáljuk bátran a társadalomnak azt a szeletét, amelyben élünk. Ne szobroktól, keresztektől tegyük függővé a hitünket.

Azt nem tudta, nem is feltétlenül akarta elérni az együttlét, hogy kimondhassák a résztvevők, milyen lesz pontosan a jövő egyháza. Azt viszont sikerült megfogalmazni, milyen egyházat lenne érdemes építeni, máris, azonnal, mostantól kezdve: örömöset, személyeset, szeretettel teljeset, közösségit, ahol a bűn állandó hangsúlyozása helyett az irgalmasság gyakorlása kerül előtérbe.

A programsorozat ezzel nem ért véget: november 23-án Simon András alkotóművész lesz a fő vitapartner, akinek segítségével arra próbálhatnak választ keresni a résztvevők, hogy miért siklanak félre az életek? Szóba kerül majd válás, munkanélküliség, hajléktalanság, s az is, hol van ebből az egész káoszból/káoszban Isten, illetve milyen kapaszkodók segíthetnek a talpraállásban.

Ide kattintva lehet díjmentesen jelentkezni a 6. vitaestre. Érdemes sietni a regisztrációval, hiszen az előző alkalommal már napokkal a program kezdete előtt megtelt a terem, így le kellett zárnunk a jelentkezési lehetőséget.

(Fotók: Orbán Gellért)