A Katolikus Karitász igazgatója szerint a helyi plébánia által befogadottak helyzete nem olyan vészes, mint a hírekből kitűnik.

- Ön is ott lett volna, ám végül nem vett részt a december 15-én Körmenden tartott sajtótájékoztatón a menekülttábor és az ott elhelyezettek ügyével kapcsolatban, mert a hírek szerint megtagadták Öntől a belépést a táborba. Mivel indokolta a bevándorlási hivatal, hogy egy egyházi szeretetszolgálat első embere nem mehet be oda?
- Nem tagadták meg a belépést, hanem külön engedélyt kell ehhez kérni. Ezt megtettem, viszont nagyon lassú az ügymenet, nyolc napig tart a folyamat.

- Érthetetlennek tűnik, hogy mit kell egy ilyen belépési kérelmen nyolc napig ügyintézni, miközben Ön és munkatársai rendszeresen segítenek számos táborban. Mi tarthat ennyi ideig, főleg akut helyzet esetén?
- Valóban érthetetlenül lassú az ügymenet, ám nincs akut helyzet. A menekültek napközben fűtött konténerben tölthetik az idejüket, estére pedig olyan pihenősátorokban helyezik el őket, ahol lehetőség van kályhával fűteniük, saját maguknak. Ez valószínűleg szokatlan nekik. A Katolikus Karitász felajánlott számos segítséget, így fűthető hálókonténereket is, ám ezek nagyon leterhelnék a tábor elektromos hálózatát.

- Úgy gondolja tehát, hogy téli mínuszokban sátorban elhelyezni embereket nem jelent problémát?
- Konkrét információim vannak róla, hogy a körmendi táborban nem embertelenek a körülmények. Sajnos sokan beszélnek ennek ellenkezőjéről anélkül, hogy ismernék a pontos helyzetet. A Katolikus Karitász minden segítséget megadott eddig is, s amint beléphetünk a táborba, meglátjuk, mire van még szükség, hol tudunk még támogatást nyújtani.

- Ezek alapján miként értékeli azt, hogy a körmendi plébános számos menekültet befogadott?
- Nem gondolom, hogy létszükségleti megoldás volt ez a lépés, szerintem nem járt el bölcsen a plébános. Olyan ez, mint amikor valakinek zsíros kenyeret kínálnak, de ő vajasat szeretne enni. Biztosan melegebb van a plébánián, de a többség a táborban maradt. Látható, hogy nincs szó megfagyásról, éhezésről.

Beszélgetőtárs: Gégény István