Maradj talpon – az ismert vetélkedő mottójával üzeni Palánki Ferenc, a pápa által újonnan kinevezett debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a SzemLélek blogon keresztül a megtartó szeretet fontosságát. A szobájában álló gitár szerepéről is vall a főpásztor.

– Megállás nélkül csörög a telefonod, szinte felrobban a Facebook oldalad a gratulációk özönétől, pedig még csak pár napja látott napvilágot a hír, hogy egri segédpüspöki szolgálatodat követően a szomszédos egyházmegye vezetését bízta rád az egyházfő. Milyen érzések vannak most benned?
– Sokféle érzésről tudnék beszámolni: öröm, megilletődöttség, izgalom, meglepettség. Ferenc pápa mondása jut eszembe, miszerint hagyjuk meglepni magunkat Isten által, ahogy például Mária is engedte, hogy meglepje őt az Úr. Engem is meglepett Isten. Nagy örömöt okoz, hogy ilyen sokan örülnek ennek a döntésnek, valóban rengeteg jelzést, köszöntést kapok, szüntelenül áradnak felém a hívások, SMS-ek…

Ferenc püspökök találkozása

– A magyar katolikus egyházon belül ifjúsági referensként különösen is felelős vagy a fiatalokért, az ő megszólításukért. Talán nem titok, hogy egy gitár is pihen a szobád sarkában, nem is mindig pihen. Ezt a területet illetően hogyan készülsz új feladatodra?
– Elsőként az jut eszembe, hogy mostantól lett egy kiemelt feladatom, ez pedig a saját egyházmegyém fiataljainak pasztorációja. Nem leszek magamra hagyva e téren, együtt szeretnék dolgozni a görögkatolikus érsekkel és a református püspökkel is. Azt érzem az egész egyházat illetően fontos szempontnak, hogy ott legyünk, ahol a fiatalok vannak. Ezért vagyok rajta a Facebook-on is. Szeretnék megszólítani és megszólíthatóvá is válni. A fiatalság a nagy kérdések és a nagy válaszok kora. Emlékszem, amikor én voltam fiatal, sok kérdésre találtam választ Krisztusban. A forma az idők során változik, ez vonatkozik a zenére, a megszólalás stílusára is, de a lényeg változatlan. Eszembe jut az a graffiti, ami valahogy így szól: nem tudom, mi a kérdés, de a válasz Krisztus.

– Talán néhányan nem is sejtik, milyen különleges egyházmegye vezetését veszed át elődödtől. Debrecent kálvinista Rómaként is szokás emlegetni, ráadásul a római katolikus püspöki székhely mellett ez a város lett nemrég a magyar görögkatolikusok centruma. Az egyházmegye másik fő városa – szülővárosom –, Nyíregyháza belvárosának sarokpontjait a négy templom (r.kat., g.kat., ref., ev.) határozza meg. Inkább kihívásként, vagy ajándékként tekintesz erre az ökumenikus sokszínűségre?
– Szeretném ezen a téren a lehetőséget látni, nem a problémákat. Tagadhatatlan, hogy léteznek nézeteltérések, nehézségek, nem értünk mindenben egyet a többi keresztény felekezettel. Ugyanakkor azt gondolom, ha Krisztus irántunk való szeretete mozgat bennünket, akkor képesek vagyunk Krisztus iránti szeretetből közösen cselekedni. Példaként tekinthetünk akár Szíriára, vagy más háborús arab országokra, ahol nem azért ölnek meg híveket, mert reformátusok, katolikusok, evangélikusok, hanem azért, mert keresztények. Ez az üldöztetés is összeköt bennünket. Arra törekszem püspökként, hogy szorosabbra fonjam a szeretet kötelékeit. Ennek látható jeleként első lépéseim között tervezem meglátogatni elődömmel, Bosák Nándor püspökkel a helyi református püspököt, a görögkatolikus érsekkel pedig már eddig is szinte napi kapcsolatban voltunk.

– Most még az elődöd vezeti az egyházmegyét apostoli kormányzóként. Mikorra várható a hivatalos püspöki beiktatásod?
– November 14-én, 10:30-kor kezdődik az ünnepi szentmise a debreceni Szent Anna székesegyházban. Egy nappal később, szintén 10:30-kor a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya társ-székesegyházban is szentmise keretében köszöntöm a híveket.

– Igen különleges nevet viselsz, a Ferenc keresztnév jó ómen a katolikus egyházban.
– Nagyon szeretem Ferenc pápát, ráadásul az az Assisi Szent Ferenc a védőszentem, akinek a nevét egyházfőként felvette. Érdemes követni Szent Ferencet és Ferenc pápa szavait, cselekedeteit egyaránt. E tekintetben ajándéknak érzem, hogy én is ezt a nevet viselem, próbálok megfelelni az ezzel járó szép küldetésnek. Úgy vélem, minden ember esetében az a lényeg, hogy ahová állította őt a jó Isten, ott igyekezzen megfelelni a hivatásának, állja meg a helyét. Magam is erre törekszem. Ebben azonban senki nincs magára hagyva. Sokan ismerik a Maradj talpon vetélkedőt, ahol egy rossz válasz esetén a mélybe zuhan a játékos. Ez a kép él bennem most igen erősen, hiszen az élet is hasonló helyzeteket teremt időnként. Annak örülnék, ha olyan szorosan összekapaszkodnánk, hogy amikor valaki felett összecsapnak a hullámok, szinte megnyílik alatta a föld, akkor ne zuhanjon a mélybe, hanem a közösség megtartó ereje segítsen neki állva maradni. Ezt szeretném püspökként is elősegíteni.

Beszélgetőtárs: Gégény István