Ahogy sejteni lehetett, nem lesz ott a ma esti barcelonai fair-play futballfiesztán a horribilis pénzmennyiség ellenében Párizsba távozó Neymar. Fontosabb, hogy Alan Ruschel ott lesz.

Vajon van-e olyan lélektani vagy számszerű határ, amit nem illene átlépni? Rendben van-e például, hogy egy focista havi 1 milliárdot kapjon?

A Barcelona a nyár folyamán 3 alkalommal is pályára lép klasszikus riválisa, a Real Madrid ellen. De lesz egy fontosabb meccs, ahol a partnerük a brazil Chapecoense.

A nemzetközi sportverseny idején fogalmaztam meg magamnak, hogy mi, magyarok megváltoztunk.

Azt veszem észre, hogy napjainkban nem divat büszkének lenni magyarságunkra. Sőt, olykor egyenesen gáz; mintha ez valami szégyellnivaló lenne.

Az élen végezni egy versenyen, szép dolog. Van nála értékesebb is: becsülettel megtenni, ami tőlünk telik.

Számtalan írás jelent meg már azzal kapcsolatban, hogy mibe kerül nekünk a vizes világbajnokság. Nem akarok ezekkel az írásokkal vitatkozni, mert nem vagyok a megfelelő ismeretek birtokában. De talán azzal is érdemes foglalkozni, hogy mit hozhat ez az esemény a konyhára.

Két éve már járt Budapesten a 100 méteres pillangóúszásban induló 19 éves sportoló. Akkor pályaudvarok padlóján aludt, miután 16 társát mentette meg a görög partoknál a vízebe fulladástól.

Több mint 600 ezer fontot (204 millió forintot) keresett évente Philip Mulryne, az észak-ír csapat egykori középpályása, aki most újmisét mutatott be szülővárosában, ahonnan focista karrierje is indult.

A 20 év alatti atléták nemzetközi viadalán megállt egy magyar versenyző, hogy felkarolja riválisát. Emiatt utolsó előttiként ért célba, ám így is neki szólt a közönség tapsa.

A 77 éves Fabienne nővért nem állítja meg a kora, ha úgy hozza kedve, hoverboardra pattan és úgy indul útnak.

A Fradinak és a Real Madridnak drukkol, de maga is szívesen focizik, szeret autót vezetni és horgászni a piarista lelkipásztor.