Itt a megoldás?
A katolikus templomokban a pandémia miatt lassan egy éve szárazak a szenteltvíz tartók. A kölni dómban ezért érintésmentes szenteltvíz-adagolót szereltek fel, amely szenzorral működik, a szappanadagolókkal azonos elven. A kőből készült oszlopon elhelyezett üvegtartály a becslések szerint négy hétre elegendő vizet fogad be, persze a mostani "fogyasztás" elenyésző a megszokott forgalomhoz képest. Jelenleg ugyanis a hatalmas székesegyházban mindössze 180 fő tartózkodhat egyszerre a szertartások alatt, turisták természetesen itt sincsenek.
Felmerülhet a kérdés, miért fontos a szenteltvíz?
A katolikus egyházban a hét szentség (oltáriszentség, keresztelés, bérmálás, házasság, papság, kiengesztelődés illetve a betegek kenete) mellett szentelményeket is használunk, ezek is kegyelmet közvetítő jelek, de nem Krisztus által alapítottak, hanem az Egyház által.
A szenteltvíz használatát a második század elején I. Sándor pápa írta le és rendelte el a papok számára: „Sós vízzel áldjuk meg az embereket, hogy akiket ezzel meghintenek, megtisztuljanak és megszentelődjenek.”
A katolikus tanítás szerint: "Szent jelek ezek, melyek a szentségekhez némileg hasonlóan elsősorban lelki hatásokat jeleznek és azokat az Egyház közbenjárására meg is szerzik. Fölkészítik az embereket a szentségek sajátos hatásának befogadására, és megszentelik az élet különféle körülményeit."
Avilai Szent Terézről olvashatjuk: „Semmiért a világon nem engedte volna, hogy valaha is útnak induljunk szenteltvíz nélkül… szenteltvízzel telt üvegcséket vittünk, s azokat az övünkhöz erősítettük. Megkívánta, hogy az ő övére is tegyünk mindig egyet, s ilyenkor azt szokta mondani: »Nem is tudják, hogy mennyire könnyebben érzi magát az ember lelke, ha szenteltvíz van a keze ügyében.«
Különös módon korunkban az emberek nagy többségének, köztük sok kereszténynek semmi gondja nincs azzal, hogy homeopátiás szereket patikában árulnak, viszont a szentelményeket, legyen szó a víz, a kenyér, a vetés, a termények vagy a lakásunk megáldásáról, sokan megmosolyogják. Pedig az egyház tanítása és tapasztalata szerint van ereje a szimbólumoknak, a szavaknak, az áldás – bene-dictio azaz jót mondás – jót tesz.
Összeállította: Herbert Dóra
(Forrás és képek: domradio.de illetve katolikus.ma)