Nem kell mesterkednie a bántalmazónak, hogy leválassza az áldozatát a környezetéről, ezt garantálja a rendkívüli állapot. Ráadásul, ahogy körülöttünk egyre több országban, bármikor jöhet a kijárási tilalom.

A beláthatatlan – legalábbis nem meghatározott – ideig tartó összezártság egészséges partnerkapcsolatokat és embereket is kifordíthat magukból, a türelmetlenség, a kiéleződés, a hibák, napi feszültségek és koccanások felnagyítása természetes reakció. Hiszen normális körülmények között az érzéseinket ezerfelé csatornázzuk: a szociális érintkezéseink sokfélesége járul hozzá ahhoz, hogy a helyén kezeljük és szétválasszuk az élet területeit. 

Az a bántalmazott, aki amúgy szeretne segítséget kérni, de akadályozta a bántalmazó által kialakított teljes kontroll, most még kilátástalanabb helyzetben találhatja magát. Az a pár óra nyugalom sincs, amíg tart a munkaidő, amíg megy a haverokkal lógás, vagy tart az edzés. Nincs mód szólni a szülőknek, a barátoknak, az amúgy is gyakran ellenőrzött telefonálás most állandó monitorozás alatt áll, a nap huszonnégy órájában.

Sokan a szüleikhez tudnának csak menekülni, de mert féltik őket a koruk miatt, inkább nem teszik. Az átmeneti menedékházak mindenfelé létszámstopot hirdetnek, mert a zsúfoltság most különösen veszélyes lehet.

De vajon mekkora növekedést okoz a bezártság az esetszámokban? Azt például biztosan tudjuk, hogy Kínában a bejelentett (!) esetek száma februárban megháromszorozódott az előző év azonos időszakához képest. Ez szakértők szerint egyértelműen a lakhelyelhagyási tilalom következménye.

Veszélyhelyzet van. Sok fontos ügy és probléma kap most alacsonyabb besorolást, a kórházakban a nem életmentő műtéteket elhalasztják, ami leállhat, az le fog állni. De a bántalmazás ügyét életellenes merénylet volna épp most hátrébb sorolni.

A kapcsolati és családon belüli erőszak ügye pont az, amit a járványügyi akcióterv kiemelt problémájaként kell kezelni, akár lehetne ennek külön felelőse is az operatív törzsben. Erre a kockázatra figyelmeztetnek a jogvédő szervezetek szerte Európában, de az Egyesült Államok és még Kína is feleszmélt a kérdésben. Nem csoda, hiszen számos tanulmány igazolja, hogy természeti katasztrófák, járványok, gazdasági válságok és egyéb krízisek idején megugrik a bántalmazások esetszáma.

Ezért is lenne különösen fontos, hogy nemzetközi szinten kövessük a tendenciákat, hogy miképpen hatnak a krízisek a kapcsolati erőszak dinamikáira.

Arra lenne most szükség, hogy az állam, illetve az önkormányzatok részéről megsokszorozzák a krízisvonalak kapacitását, és az önkormányzati tulajdonú, üres ingatlanokból sürgősen átmeneti menedékeket alakítsanak ki.

A rendőrséget figyelmeztetni kell a koronavírus miatt megszaporodó bűnelkövetési formák között a kapcsolati és családon belüli erőszak valószínű elharapódzására, és ennek kapcsán külön krízisprotokollt elrendelni. A krízisközpontok diszpécserei legyenek forródróton a rendőrséggel, és ha azt a jelzést adják le, hogy menni kell, már szóljon is a sziréna!

Azok pedig, akiknek a szomszédból áthallatszó gyanús, netán ijesztő hangok eddig nem voltak elegendők, hogy felemeljék a telefont, és tárcsázzák a 112-es számot, most ne mérlegeljenek! A szomszédok szerepe és felelőssége most sosem látott jelentőséggel bír!

Oké, de mit jelent ez a gyakorlatban?

Ha a szomszédban gyanús, aggasztó dolgok történnek, és nem tudod, mit tegyél, kérj segítséget! Bővebb információért látogass el a Bantalmazas.hu honlapra, krízis esetén pedig érintettként vagy (fül)tanúként hívjátok az éjjel-nappal elérhető +36-80/205-520-as telefonszámot!

Ha (egyelőre) nincs közvetlen vészhelyzet, írj az okit@csbo.hu e-mail-címre.

Ne kockáztassátok a saját biztonságotokat, de kopogtassatok be oda, ahol úgy érzitek, rossz dolgok történnek a zárt ajtó mögött. Kérdezzétek meg, kell-e segítség, mondjuk, a bevásárlásban, találjatok ki valami ürügyet, hogy a feltételezett áldozattal beszélni tudjatok, és figyeljetek az intő jelekre, keressétek a szemkontaktust.

Ha segélykérő tekintetet láttok: 112. Egyetlen fals riasztás sem lehet olyan felesleges, mint az elmulasztott hívás miatt bekövetkező halál. Egyébként sokszor az is megtorpanásra készteti a bántalmazót, ha úgy érzi, kívülről figyelik, hogy nem láthatatlan. Szóval biztos távolságból, maszkban, kesztyűben, szigorúan kinti ruhában, de legyetek jelen!

Figyeljünk egymásra – és ne csak úgy, hogy nem járkálunk el otthonról fölöslegesen, meg hogy tartjuk a legalább két méter távolságot másoktól, sokszor mosunk kezet legalább húsz másodpercig, és lehetőleg a könyökünkbe tüsszentünk. Nem csak az idős emberek különösen kiszolgáltatottak a járványhelyzetben. A bántalmazottak legalább annyira azok.

Bővebben a témáról ide kattintva olvashatnak.

Forrás: Mérő Vera, wmn.hu