A csendtől a szóig - de mi történik, ha megindulnak a szavak?
Madocsai Bea 2019. október 17.

A csendtől a szóig - de mi történik, ha megindulnak a szavak?

Félezer szakember vett részt a gyermekvédelmi szimpóziumon a bencés gimnázium sportcsarnokában Pannonhalmán.

a.jpg
A színpadon az öngyilkosság szélére jutott Klamm, aki a súlyosan bántalmazó tanári tevékenységét egész pályafutása alatt anélkül folytathatta, hogy valaha is szembesítették volna lélekölő módszereivel. Kollégák, szülők, gyerekek évtizedeken át hallgattak, amíg egy osztály föl nem lázadt és meg nem törte a csöndet. - A konferencia résztvevői Kai Hensel darabjának megtekintésével zárták a szimpóziumot.
A László Sándor által megformált pedagógus tragédiája emlékeztette a nézőket a nap során elhangzottakra: minden bántalmazásnak, abúzusnak a gyökerében a kontrollálatlan hatalmi helyzet áll. Nem csak az áldozatokat védi, de a potenciális elkövetőket is visszatartja, ha mindenki számára nyilvánvaló, hogy a „mundér becsületének védelme”, az intézmény jó hírnevének megőrzése miatt nem fogják szőnyeg alá söpörni a visszaéléseket, a fizikai, szexuális, verbális, érzelmi (napjainkban pedig az online) bántalmazásról nyíltan lehet beszélni, lesz, aki meghallgassa az áldozatokat, kivizsgálja az eseteket.
Abban a fővárosi „elit” iskolában, ahova az egyik felszólaló, Békés Gáspár járt, nem volt kihez fordulnia, hogy elpanaszolja, hogyan tartja rettegésben tanítványait az osztályfőnök. Manipuláció, megszégyenítés és megfélemlítés szerepelt a tanárnő eszköztárában, a terrorizált gyerekek pedig féltek és hallgattak. 
Amikor végzős diákként Gáspár úgy döntött, megtöri a csendet, az iskolája, tanárai és az osztálytársai magára hagyták, senki nem állt mellé, hiába voltak a tanárnő hatalmi visszaélései mindenki előtt nyilvánvalók. Megtapasztalta, hogyan működik a bystander effektus, amikor senki nem vállalja a segítő szerepét, mindenki a másiktól várja, hogy megoldja a helyzetet, ő maga csak néző marad és hallgat.
A pannonhalmi szimpózium célja éppen az volt, hogy áttekintsék,
hogyan tud egy intézményi kultúra, egy iskola belső klímája úgy megváltozni, hogy kevesebb legyen a rossz titok, és eltűnjön a rossz csend. Ehhez szavak kellenek. Nyíltan felvállalt, őszintén kimondott szavak, vállalások, felelősség és átláthatóság.
A konferencián olyan egyházi és világi előadók szólaltak meg, akik elkötelezettek a feltárás, a transzparencia és a biztonságos keretek megteremtése mellett.
Mons. Robert W. Oliver, a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottságának titkára szerint felelősségünk, hogy új módon foglalkozzunk a kérdéssel. A Szentatya azért hozta létre ezt a tanácsadó testületet, mert az Egyháznak olyan hellyé kell válnia, ahova bátran fordulhatnak az emberek. „Meg kell védenünk a gyerekeket és az áldozatok gyógyulását kell segítenünk. Ötszáz ember gyűlt itt össze, hogy megbeszéljük a teendőket. A potenciális problémák mindenhol ott vannak, a megoldási javaslatokat minél előbb hozzáférhetővé kellene tenni, a szentszéki bizottság ezen működik.”

Astrid Winkler, az ECPAT Austria igazgatója húsz éve dolgozik a gyermekek szexuális  kizsákmányolásának megszüntetéséért az egész világon, mert nem hagyják nyugodni a kérdések:
Hogy lehet az, hogy a családok, intézmények nem képesek megvédeni a gyerekeket? Hogy jutottunk idáig? Az áldozat szó német nyelven szitokszóvá vált, negatív konnotációjú lett az iskolákban! Valóban ilyen volna az emberi természet? Képes ekkora közönyre?
A szakember adatokat is közölt: minden ötödik percben meghal egy gyerek a világon bántalmazásban. Fogyatékos gyerek három-négyszer több esetben elhanyagoltak.  Kétszázötven millió gyereket az iskolában zaklatnak, ott válnak a bullyng áldozatává.
Vajon megelőzhető-e, hogy úgy járjanak fiatalok, mint az öngyilkosságba menekülő tizenöt éves diáklány, Amanda Todd, aki halála előtt videóüzenetben mondta el, hogyan érte őt két éven keresztül cyberbántalmazás.
Csendtől a szóig: bátorság kell megszólalni. Bennünk rejlik a lehetőség, a pszichés korlátot kell lebontani, hogy fel merjük emelni a szavunkat – fogalmazott Astrid Winkler. – Ha családban vagy munkahelyen zaklatásra gyanakszanak, önök hogyan teszik szóvá? Mi tíz éve azon fáradozunk Ausztriától kezdve más országokban, hogy az irányelvek szerint kiépítsük a védelmi hálózatot, ahova bárki fordulhat.
Kökéndy Ákos, a Pesthidegkúti Waldorf Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola iskola képviselője kiemelte, hogy az iskolában meg kell tanulni jelezni. De fontos, hogy legyen szakértő, akihez befut a jelzés.
Személyes példáját is megosztotta, amikor alkoholt ittak a gyerekek az osztályban. „Első gondolatom a tagadás volt: biztosan nem az én osztályomról van szó! Aztán találgattam, vajon kik lehetnek azok a fiúk? Kiderült lányok. Féligazságok mentén indultam el.”
A biztonságos iskola a szülőket és tanárokat is biztonságban tartja, nem csak a diákokat.
Az, hogy korábban az iskolában arról gondolkodtak, mi ad biztonságot minden érintettnek, megfogalmazták a különféle helyzetekben megteendő szükséges lépéseket, számára ekkor jó kapaszkodót jelentett.
Hangsúlyozta: ki kell mondani az igazságot, meg kell tanulnunk felnőni. A jelzést ne árulkodásnak tartsuk!
Árulkodom, hogy a másik büntetést kapjon. Jelzek, hogy a másik segítséget kapjon! Ezt meg kell különböztetni.
Mindenkinek tudnia kell, hogy a viselkedésnek lehetnek következményei, de biztonságban van.
Az alapértékekben egyet kell érteni. A gyermekvédelmi irányelv az alap, a piros gomb. Azonban ez nem elég, a rendszert működtetni kell! Végül hozzátette: szeretném, ha az unokám oda tudna majd menni valakihez, hogy baj van, segíts. Amikor szembesülünk a hibákkal, ha kimondjuk ezeket, esélyt kapunk a változtatásra.
Juhász-Laczik Albin bencés szerzetes, a pannonhalmi gimnázium igazgatója szerint felszabadító, hogy a gyerekvédelemmel lehet foglalkozni. Sokan úgy tartják, hogy a tűzvédelem, a katasztrófavédelem mellett újabb feladat szakad a nyakukba, pedig nem erről van szó, nagyon megéri ezzel foglalkozni!
A gyerekvédelem nem feladat, hanem működési kultúra!
Hogy tanítunk tiszteletre, szeretetre, elfogadásra, ha tanári karon belül mindez nincs meg? Ha főnök és beosztott közt hatalmi játszmák dúlnak?
– tette föl a kérdést a félezres hallgatóságnak, majd elmondta, amikor a rendjüket megrázta egy molesztálási eset, nekiálltak kidolgozni azt az új rendszert, ami lehetővé teszi a megelőzést és gyógyítja a már megtörténteket.
A sebezhető személyekre ugyanaz a védelem vonatkozik, mint a gyerekre. Tanár is lehet kiszolgáltatott harminc gyerekkel szemben, ha korlátozott a lehetősége, hogy a bántalmazással szembeszálljon.
A megelőzéshez föl kell tenni a kérdést: van-e olyan területe a közösség életének, ami nem transzparens? Számonkérhetők-e a szereplők? Tudják-e, hogy milyen jogaik-kötelességeik vannak? Ez nyilvános-e? Működik-e a titokdoktor protokoll? A gyónási titok sérthetetlen, de tanárként hol van az a pont, amikor már nem elég a gyereket bíztatni, hogy álljon ki a problémájával, hanem azonnal lépni kell?
Jó, ha van olyan közösség, amihez névtelenül fordulhat a tanár, hogy segítsenek neki eldönteni, lépnie kell-e.
A pannonhalmi védelmi csoport fölállítása nyomán azt tanácsolta Albin atya a résztvevőknek: ne hagyják egyedül a gyerekvédelmist! Hozzanak létre legalább három fős csoportot, amihez diák, tanár, igazgató egyaránt fordulhat.
Osztályon belüli erőszak esetén fontos megerősíteni az áldozatot, hogy merjen kiállni, szóvá tenni, mert tudja, hogy mögötte állunk.
A prevencióhoz szükséges, hogy a gyerekek jól ismerjék a a három „mantrát”:
Figyelj a rossz érzésekre!
Merj kilépni a kényelmetlen helyzetből!
Ne őrizz rossz titkot! Addig menj, amíg valaki meg nem hallgat!
A jogok vezetnek el a kötelezettségekhez, ez a felelősség. A gyerekvédelem felnőttvédelem is.
A katolikus szabályzatok már elérhetők. Érdemes, és csak így érdemes plébániát, iskolát vezetni.
Dejcsics Konrád OSB elmondta, hogy a diákoknak tudással és éberséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ne fordulhasson elő bántalmazás. Azonban nem a gyerek felelőssége a biztonságos közeg megteremtése. Veszélyes üzenet az oktatásban, ha úgy látjuk el információkkal a diákot, amitől azt érzi, ha áldozattá válik, arról ő tehet, mert nem tudta alkalmazni a hallottakat. A prevenció ott kezdődik, hogy mi felnőttek változunk.
Nem lehet kikerülni a szembenézést. Napjainkban ha van egy eset az iskolában, akkor az igazgató minél hamarabb meg akar szabadulni a kollégától, aki aztán erkölcsi bizonyítvánnyal jelentkezik egy másik iskolába. Ennek nem lenne szabadna megtörténnie!
Gyurkó Szilvia a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány elindítója a Nemecsek programról beszélt, és fölhívta a figyelmet az általuk megfogalmazott gyermekvédelmi irányelvre, ami kiindulásul szolgálhat, ha valamely intézmény, ahol nem akarják a szőnyeg alá söpörni a kérdést, ki szeretné dolgozni a sajátját. Sok helyen hiányzik a rendszer-szemléletű változáshoz az elszántság, de ha mégis elhatározzák, akkor körülbelül két-három évnyi gyakorlat után mondható, hogy van egy jól működő rendszer, ami védelmet és biztonságot ad a gyerekeknek.
A konferencia végén Hortobágyi Cirill főapát fejezte ki háláját mindenkinek az együtt töltött napért, ami motiváló volt és segített kapcsolatokat építeni. „Folytassuk, ki-ki odahaza!” – kérte búcsúzóul a résztvevőktől.
süti beállítások módosítása