Martin Palmeri kortárs argentin zeneszerző egyik legismertebb műve, a Misa Tango (Tangó mise) ismét hallható lesz hazánkban. Ennek kapcsán beszélgetünk a komponistával.

Tangó mise – milyen szokatlan szókapcsolat…

Nem is ez az igazi címe a művemnek, hanem az, hogy Buenos aires-i mise, Buenos Aires-nek dedikált mise. De a világon mindenhol Tangó miseként emlegetik. Amikor elkészült az első lemezfelvétel, a producer azt mondta, ha már ez a név ragadt rá, legalább alcímként írjuk rá, hogy Tangó mise. Azt válaszoltam, rendben, de én továbbra is jobban szeretem, hogy Buenos aires-i mise, még ha a Tangó mise jobban kifejezi is, hogy miről is van szó. Mégis Buenos aires-i, mert az ottani hangzásvilágot használja föl.

Hogyan lett zeneszerző? A családjában voltak muzsikusok?

Nagyapám olasz volt, akkor vándoroltak ki Nápolyból Argentínába, amikor még kisfiú volt, öt-hat éves lehetett. Nagymamám Argentínában született, de az apja Piemontéból származott. A család másik ága pedig dán. A dán nagyapám valamennyire zongorázott, de csak kicsit. A nagymamám olasz szakos tanárnő volt. A zene mindig jelen volt az életemben. Kiskoromtól szerettem zenét hallgatni. Talán tíz éves lehettem, amikor elkezdtem gitározni tanulni, ám ezt csak néhány évvel később vettem komolyan. Magánórákat vettem kiváló tanártól, összhangzattant, zeneelméletet. Zeneszerző és karnagy akartam lenni, ezért énekelni is tanultam, mert szerintem egy karnagynak fontos, hogy tudjon énekelni.  

Hogyan alakult aztán a pályafutása?

Oktattam a Buenos aires-i egyetemen, kórusokat vezettem, 2014-ig több helyen folyamatosan dolgoztam, de a Tangó mise, amit 1996-ban írtam, annyira ismertté vált, hogy elérkezett az idő, hogy eldöntsem, hogyan folytassam. Karvezetőként meglegyen a biztos megélhetésem, vagy belevágok a kalandba és járom a világot a Tangó misével. És mivel a feleségem úgyis szeretett volna visszaköltözni a szülőfalujába, befejeztük a munkánkat a fővárosban, és a váltás mellett döntöttünk.

Magyarországon múlt évben csendült föl először a Tangó mise, ön ült a zongoránál…

Mindig megdöbbent, hogy bárhol is hangzik föl a Misa Tango, ugyanakkora hatást vált ki, a közönség mindenhol ugyanúgy rezonál rá.

Szokatlan ennek a misének a hangzásvilága… Mi inspirálta a megírására?

Akkoriban volt egy tangó együttesem. Hagyományos tangózenét játszottunk, mások vagy a magunk szerzeményeit. Ez utóbbiakat vagy a harmonikás írta, vagy én, aki a zongorista voltam. Ekkor megtanultam, hogyan szólalhat meg a tangó muzsika mindenféle hangszeren. Az egyetemi kórusom tagjai pedig, akik eljártak a koncertjeinkre, mondogatni kezdték, hogy jó lenne együtt tenni valamit: a kórus és a tangózenészek.

Akkor először még a hagyományos tangó zenében gondolkodtam, hogy a tradicionális, évszázados zenét dolgozzuk fel. Ám azt láttam, hogy ez nem jó ötlet, mert a tangó szólóénekesei óriási deklamációval énekelnek, amit sosem tudna visszaadni tizenöt szoporán kórista. Úgyhogy valami egészen mást kellett kitalálnom. Valami eredeti zenét kell írni tangózenekarra és kórusra. Karnagyként vallási témára gondoltam. Kyriével kezdtem. Kyrie eleison – ez fantasztikusan hangzik. Amikor a kyriével végeztem, megmutattam a kórusnak. Tetszett nekik, be is mutattuk, majd egy barátom, aki hallotta, bíztatott, hogy írjam meg a teljes misét és előadjuk a kubai szimfonikus zenekarral, amelyik épp Argentínába érkezik.

Más vallási témájú művei is vannak: Ave Maria, Magnificat…

Én sokkal többet tanultam a zenéből a hitről, mint hittankönyvekből.

Tommaso Ludovico da Vittoria vagy Palestrinai műveiből. Három évig latint tanultam az iskolában, ezért szeretek egyházi szövegekre írni.

Milyen volt a fogadtatása a Tangó misének?

1996 augusztusában, amikor bemutattuk Buenos Aires-ben, jól sikerült az előadás, de nem volt különösebb visszhangja. Csak egy új mise… Következő évben Lettországban lemezfelvétel készült belőle, amit már lehetett terjeszteni. Őt évvel később egy példány eljutott egy német tangóharmonikáshoz, aki fölkeresett és engedélyt kért, hogy előadják Freiburgban. Azt a misét hallotta egy zenei kiadó, és így indult a mű a világkörüli útjára. Egyre több helyen adják elő azóta is, ez nagy öröm számomra.

Ez a mű tette híressé. Ez a kedvence?

Nem ezt tartom a legjobb alkotásomnak. Szerintem minden zeneszerző a legújabb művét szereti a legjobban. De a Tangó misét a közönség nagyon szereti és nekem is ez adja a biztos megélhetést. Egészen különleges, és ez teszi sikeressé.

 Beszélgetőtárs: Madocsai Bea

(Fotó: mz.de, youtube, tomeywoods.com,lu17.com, heraldgoa.in)