Ha ég a ház, kit mentesz előbb: a gyereked vagy a kutyád?

Ez egy idióta kérdés, mert ez nem kérdés.

Ugyanígy nem kérdés, hogy a gyermekvédelem, vagy az állatvédelem fontosabb.

Azt gondolom ugyanakkor, hogy az értékrendünk mellett az aktuális élethelyzetünk is meghatározza a prioritásokat.

Ezért tartom örömtelinek, hogy az utóbbi időszakban az én életemben többször kerül elő az állatvédelem kérdésköre, mint a gyermekvédelemé.

Ez természetesen nem jelent sem fontossági sorrendet, sem pedig azt, hogy a gyerekvédelem területén mindent rendbenlévőnek gondolok! Ez szimplán annyit jelent, hogy én nem futok bele napi szinten gyermekvédelmi problémákba.

Pedig látok gyereket eleget, olvasok is mindenfélét... A közösségi oldalak általam preferált helyi csoportjaiban, vagyis a lakókörnyezetemben a családok takarítónőt, kertészt, magántanárt, vagy éppen mesterembert keresnek, bútorokat, műszaki cikkeket, ruhacsomagokat ajánlanak fel – jellemzően csekély érdeklődés mellett. Ellenben ha elveszett/megtalált/sérült/beteg kutya/cica kerül a látótérbe, megélénkül a közösség: fuvart szerveznek, chipet olvasnak, orvosi költségre adakoznak, gazdit keresnek. Az itt élőket, engem is ez "talál meg", ez késztet cselekvésre.

Ezért adtam ősszel a feleslegessé vált szőnyegeket, takarókat egy környékbeli, állatvédelemmel foglalkozó alapítványnak.

És ne kelljen védekeznem emiatt! Ne kelljen magyarázkodnom, hogy korábban már vittem ruhacsomagot, iskolafelszerelést, gyógyszereket, tartós élelmiszert borsodi szegregátumban élő családnak!

Nem gondolom, hogy az állatvédelemben tevékenykedőket kellene piszkálni, és zavaros értékrenddel vádolni – inkább a sehol senkinek nem segítők, a felelősséget a "nem az én dolgom" hozzáállással lerázók, a megoldást mindig mástól, jellemzően "fentről" várók, vagy éppen a közönyösek tömegét kellene megszólítani.