Cinkos hallgatás helyett tápláló csend
Madocsai Bea 2019. március 21.

Cinkos hallgatás helyett tápláló csend

Szent Benedek ünnepén, március 21-én kezdődik a bencés főapátság 2019-es kulturális és spirituális évada.

pannonhalma.jpg

Mi az, ami lelki táplálékot jelent nekünk? – Ezen gondolkodott rendtársaival egy kétnapos elvonulás során Dejcsics Konrád bencés szerzetes, kulturális igazgató. Összeszedték mindazt, ami erőforrás lehet a számukra: Szentírásolvasás, mise, közös zsolozsma, zenehallgatás, futás… Végül arra jutottak, és a gimnazistákkal folytatott beszélgetésekből is ugyanaz derült ki, hogy a csend a legtáplálóbbak között szerepel; olyan tapasztalat, amire kifejezetten vágyik minden ember.

Sokszor a szülők nehezményezik középiskolás gyerekeik bántónak tűnő viselkedését: becsapják maguk mögött a szobájuk ajtaját, csak fekszenek az ágyon, visszavonulnak a vendégek elől, kivonják magukat a család programjából. Pedig érthető – magyarázza a bencés tanár –, a kamaszkor az utolsó biológiai szakasz, amikor jelentős idegrendszeri változáson megy át az ember, az idegsejtek új kapcsolatokat alakítanak ki.

A fiatalok ösztönösen tudják, hogy az egyedüllét, a csend képes táplálni őket, és azt is tudják, hogy rászorulnak azokra a formákra, amikben magukat, vagy mások őket bevezetik a csend tapasztalatába.

Nos, ebben a kulturális évben bőven van lehetőségük a pannonhalmi diákoknak és a vendégségbe érkezőknek korosztálytól függetlenül részesülni a monostor kínálatából, ahol a csendre mint belső forrásra, táplálékra és éltető erőre szeretnék felhívni a látogatók figyelmét.

A programok között hangversenyek, kiállítások, fitnesz lelkigyakorlatok és csendkurzusok is szerepelnek. A rendezvénysorozat kezdete a március 21-i kiállítás-megnyitó: fiatal művészek alkotásai a csend témáját járják körül.

Ez a csend – mondja Dejcsics Konrád – lehet társadalmilag vagy politikai erőtérben motivált, elfojtásoktól vagy megalkuvásoktól dominált csend, de lehet az egyéni útkeresésnek, személyes megrendülésnek a csendje is. Nagyon érdekes, hogy egy hagyományosan spirituális témát hogyan tud a kortárs művészet megjeleníteni.

Az augusztus második felében megrendezett Arcus Temporum XV – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál a képzőművészet, a zene, az irodalom és a spiritualitás „oszlopai” köré szervezik a programot. Ennek házigazdája Gálffi László színművész lesz, aki Mácsai Páltól veszi át a stafétabotot.

csend_sajtotajekoztato_1.jpg

Gálffi László életében épp a csendből van a legkevesebb. Nagyon ritka az a néhány pillanatnyi csend, amit a színpadon megteremt a színész. De azzal csínján kell bánni, nem lehet üres, formalista dolog, mert az semmit sem ér. Ám forgatás, vagy mozgalmas előadás után igyekszik lecsendesedni. A csend az nem „semmi” – állítja a színművész – hanem ilyenkor születnek meg a gondolatok. Ezt a csendet meg kell teremteni. Ki lehet menni a természetbe, de ő az utca forgatagában is meg tudja valósítani azt a bezárkózást, ahol megéli a belső csendet. Ez a „színházi magány”, amikor az ember kizárja a külvilágot. A mostani időszak – hiába nagyböjt – nem kedvez számára a csönd megélésében: premiere van, próbál, minden este játszik, nagycsütörtökön és nagypénteken is előadása van.

A szerzeteseknek könnyebb dolguk van, de nekik is törekedniük kell a csend megteremtésére, az nem valósul meg magától. Zárt lakóterükben, a klauzúrában a bencés nem beszélnek, az esti imádság előtt egy órával csengőszó jelzi, hogy beáll a hallgatás ideje. A jelző hanghatás küszöbéről lépnek be a hallgatásukba. Az ebédlőben és a kolostor folyosóin sem beszélnek, mert így tudnak megérkezni az imádság csendjébe. Megfigyelésük szerint a közösségi liturgia csúcspontja, amikor elhallgatnak a zsoltárok, elhallgat az olvasmány, és az Isten igéjének hallgatása után „szent csendet” tartanak. A szavak a közös imádságban végül is a csendhez vezetnek el.

– Szent Benedek tanácsolja, hogy a kompletórium (befejező imaóra) után már senki ne beszéljen. Ez annyira élő gyakorlat a szerzetesközösségben, hogy reggel nem köszönünk egymásnak, így a csendből érkezünk az istentiszteletre illetve a zsolozsmára, csak bólintunk, amikor meglátjuk egymást, hogy az első szó, ami elhangzik, az Isten neve legyen, hiszen az első fohász így hangzik: „Istenem, hallgass hívásomra” – mondja Dejcsics Konrád.

A hallgatás lehet másra figyelő meghallgatás, lehet a csendnek teret adó elhallgatás, megállás a beszédben, de lehet cinkos vagy cinikus hallgatás, elhallgatása az igazságnak, vagy fájdalmas hallgatás, amikor inkább nem bírunk vagy nem merünk szavakat rendelni a gondolatokhoz, érzésekhez. A csend évében ezt is szeretnék tudatosítani, ezért gyermekjogi, gyermekvédelmi konferenciának nyújt helyszínt a Pannonhalmi Főapátság.

Ez záró eseménye lesz annak a tanulási folyamatnak, aminek során márciusban hét iskola – három világi és négy egyházi – együttműködve, szakértők bevonásával kialakítják saját gyermekvédelmi irányelveiket. A gyermekvédelem meghonosítása egy iskolában kultúraváltást jelent – ehhez a pannonhalmi bencések a saját tapasztalataikat megosztják honlap és kiadvány formájában más iskolákkal.

– Mind a világi, mind az egyházi oktatási intézményben sok kihívás áll előttünk – állítja Dejcsics Konrád –, ezért az októberi konferencián arról szeretnénk beszélni, hogy mindenkinek le kell küzdenie a saját cinkos hallgatását a gyermekvédelem terén. Mindenkinek bele kell merészkednie abba, hogy szembenézzen saját sötétségével, félelmeivel, elfojtásaival vagy tabuival. Ha ezt megteszi, és valóban a gyereket állítja a figyelmének a középpontjába, – mondja a bencés szerzetes – akkor amellett, hogy tanul, biztonságos és transzparens közeget tud megteremteni. Ma az egyházban ez rendkívül fontos feladat.

süti beállítások módosítása