Gájer László: Jézus liberális, felszabadító egyéniség volt

2019. február 07. SZEMlélek

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának filozófiatanára sokak számára valószínűleg meglepő kijelentéseket tett.

gajerlaszlo.jpg

A SZEMlélek autós műsora, az Útitárs első adásában sokan láthatták a katolikus teológus lelkipásztort, aki ezúttal "A Szív" magazinnak nyilatkozott az egyház társadalmi tanításáról, a politikai irányzatokhoz való viszonyáról és a papi politizálásról. A teljes interjú a nyomtatott lapban olvasható, a Jezsuita Kiadó honlapján megjelent ajánlóból néhány kérdést és választ szemlézünk az alábbiakban.

– Ferenc pápa liberális?

– Ezzel a kijelentéssel óvatosan bánnék. Szerintem nem szabad ilyen leegyszerűsítően fogalmazni, mert ez nagyon megosztó. Ferenc pápa tanításai koherensek az egyház tanításával, de bizonyos pontokon – úgy, hogy az nem sértő, nem eretnek és nem tévedés – eltolja a hangsúlyokat.

– Az ön doktori dolgozata a liberalizmus és a katolikus egyház viszonyáról szól. Létezik egyfajta szembenállás a kettő között? Sokan úgy tartják, hogy Jézus is liberális volt.

– Jézus biztosan, mert felszabadító egyéniség volt. Én a XIX. századi klasszikus liberalizmussal foglalkozom, és ennek az egyházzal való találkozásával. A gyökerei több szálon visszavezethetők a francia forradalomra, vagyis olyan társadalmi mozgásokra, amik az egyház számára ijesztők, sokkolók voltak. Az egyház nagyon sokáig szerette volna a visszarendeződést, mert sosem támogatja a káoszt. A kaotikus körülmények között lezajló folyamatokkal nem tudott azonosulni.

ha valaki végigolvassa II. János Pál pápa társadalmi témájú enciklikáit, akkor azt látja, hogy a nagy liberális törekvések részben bekerültek az egyház tanításába. Ilyen például az állam és az egyház egészséges szétválasztása, a vallásszabadság, az emberi személy méltósága, a tulajdonhoz, a munkához, a gyülekezéshez való jog, a kutatási, közlési és a sajtószabadság. Ezek mind nagy XIX. századi liberális alapeszmék voltak, az egyház pedig magáévá tette őket. A klasszikus liberalizmus törekvései tehát nem idegenek az egyháztól, sőt sokszor azt mondjuk, hogy evangéliumiak, mivel a Biblia is kiemeli az emberi személy értékét.

létezik egyfajta konzervatív liberalizmus, vagyis a liberális alapelvek összeegyeztethetők akár a kereszténységgel vagy a konzervativizmussal is. A keresztény gondolat mindig is arra épült, hogy az ember Isten képmása, Istennek terve van vele, ezért úgy kell élnie, ahogy Isten gondolatában és így a természet rendjében meg van határozva. Ez egy közösségelvű emberkép. A keresztény gondolkodás alapvetően ilyen közösségelvű, és létezik benne egyfajta isteni törvény, egy objektív erkölcsi tengely. Ha ez megvan, sok úgymond liberális alapelvet is lehet igazítani hozzá.

Amikor eltérünk ettől az erkölcsi középtől, az már nem elfogadható a keresztény ember számára. Tehát nem mondhatjuk, hogy az emberiség nagy letisztult gondolatai károsak volnának, csak azok, amelyek erkölcstelenek, például a fasizmus. Szerintem az erkölcstelenségtől kell félni, nem a liberalizmustól.

(Forrás és fotó: jezsuitakiado.hu)