Zombivallás

2019. február 06. SZEMlélek

Csak úgy elgondolkodom a közelről és a távolról, az ismeretről és a bódulatról, hogy nincs kiút, és ez jól van így. Vagy nem.

8c2f9e72abe611e5b6cf9c8e99086854-01.jpg

Nem vagyok híve annak, hogy Jézus szavait és életét aprópénzre váltsuk, feledvén a kétezer éves kulturális távolságot.

“Amikor Jézuska legózott, engedte a tesvtérkéjét is építeni.”

“Jézus nem száguldozna, hanem betartaná a sebességet.” 

"Jézus gyerekkorában szófogadó volt, mindig engedelmeskedett az édesanyjának.”

Az ilyen és hasonló szülői vagy plébánosi mondatok olyasmit akarnak Jézussal igazolni, amit mással kellene, mert így elvész belőle a titok, az inspiráció. A nyilvánvalóságok és hétköznapok Jézusa nem követhető.

Mégis, szavaiban és magatartásában van valami modellértékű, amely beleélésre és megrőkönyödésre indít. Ami sokkal mélyebb és jelentősebb, mint a konkrét, rövidre zárt megoldás. Ami mentén felnyílik a szem.

Az egyik ilyen jézusi jellegzetesség, a közelség és a távolság, a bevetés és a visszavonulás ritmikus dinamikája. Egyrészt járja a vidéket, tanít, gyógyít, belemegy konfliktusokba. Másrészt visszavonul, ellép az emberektől, még legszűkebb követőitől is. Aktivitás és passzivitás váltakoznak rövid, nyilvános életében, amely végül a teljes kiszolgáltatottságba torkollik. Tudott lenni a forgatagban, s tudott lenni a magányban. Volt mindenhez nagyon közel, a zajban, s volt a magány csöndjében, egyes egyedül.

Ottessa Moshfegh fiatal, amerikai írónő regényeinek hősei rendre menekülők. A zajból a csöndbe, a tömegből a magányba, az akcióból a teljes passzivitásba. S a menekülés eszköze az alkohol, és a drog számtalan formája, beleértve a sorozatfilmek megszakítás nélküli nézését. Úgy élnek a pezsgő és zajos amerikai társadalomban, hogy szándékosan megsüketítik és megvakítják magukat. A valóság elviselhetetlen, túlságosan kaotikus és fenyegető. Ki kell belőle lépni, a bevetésekkel végezni és a bódulatba emigrálni. A regények ugyan némiképpen szélsőségesek, de a kérdés, amivel foglalkoznak, mindannyiunké.

Kosztolányi fanyar humorú rigmusa jut eszembe: Ne ámulj e kokainistán, // Gondolkozz az okain is tán - // s megérted. (1933) Visszavonulót fújni azokból a bizonyos okokból, s beszívni azokat a bizonyos szereket. Legyenek azok akár vallásiak. Jézus elvonult, hogy imádkozzék, Atyjával legyen. Ma azonban nincsenek már csöndes ligetek, zajmentes övezetek. Az információk, fények, zajok már nem tompíthatók azáltal, hogy egyszerűen arrébb vonulunk. Más eszközök kellenek, amik becsukják szemünket, bedugaszolják fülünket. Mantrák, imamalmok, meditációs technikák, liturgiák és rítusok ugyanazt szolgálják, mint a bódító szerek, az alkohol, az opiátok. Hogy legyen végre csönd és a zajos káosz-valóság ne vakítson a szemünkbe. Mégis igaza volt Marxnak, hogy a vallás ópium, de nem csak a vallás az.

Megértem a tiniket, akik a Facebookot vagy Instragrammot pörgetik nappal és éjjel. Nem információt gyűjtenek, hanem bódulatot. Csak a valóság ne legyen, minden más jöhet. Megértem a felnőtteket, akik belevesznek a politikai csinnadrattába akármilyen oldalon, akiknek minden idegszála és sejtje magába itta a fontoskodó nyüzsgés kéngőzeit. Mert ami van, az szörnyű és változtathatatlan.

Akik megtehetik, elvonulnak. Testi-lelki wellness hétvégékre. A tehetősebbek hotelekbe, a csóróbbak lelkigyakorlatokra. Helyekre, ahol hátat lehet fordítani annak, ami van, s megkeresni az utolsó darabkáit annak, akik vagyunk. Ahol megtanulható, hogyan lehet bódulatban élni, kizárni a stresszt, a kísértéseket. Igazi zombivá válni, vakon, süketen, teljesen idegenül.

A teljes bódulat választása csak akkor elfogadható, ha a közeg teljesen elviselhetetlen. Ahhoz, hogy az elmenekülést kelljen választani, ahhoz a világot elviselhetetlenül fenyegetőnek kell látni. Ezek a kellek a süketség és vakság legbiztosabb jelei. Elhinni azt, hogy az a világ, amiben élünk teljesen ilyen vagy olyan. Hallgatni a totális leírás és totális megoldás hamis prófétáira, ez a legádázabb bódulat, amiből az összes többi fakad.

salzburg_2016_1.jpgAhhoz, hogy a bevetés és visszavonulás ritmusának dinamikáját választhassuk, legelőször ezekről a hézagmentes magyarázatokról kell lemondani. A megtérés, a gondolkodás átformálása ma elsősorban azt jelenti, megbírkózni a káosszal és ellenállni a bódulatnak.

Máté-Tóth András