Nemzetromboló trágárkodás, nem középiskolás fokon

2019. január 16. Gégény István

Van-e különbség egy diáklány és egy médiaszereplő mocskos káromkodása között?

blankazsolt.jpg

Látszólag semmi eltérés nincs morális szempontból Nagy Blanka kecskeméti gimnazista tüntetésen elhangzott vulgáris beszéde és Bayer Zsolt televíziós műsorban erre reakcióként előadott mocskolódása között. Látszólag.

Ami kétségkívül közös: mindkét beszéd stílusa méltatlan a társadalmi párbeszédhez, értelmes emberek nyilvános megszólalásához. Mindkét beszélő egy másik embert sérteget, személyiségében megaláz, undorítóan fogalmaz róla. Ne tekintsük egyik esetet sem egyetlen legyintéssel elintézhető ügynek, legyen következménye a verbális durvaságnak! Legyen bennünk annyi tartás, emberség, hogy elfogadhatatlannak tartunk minden ilyen megnyilvánulást, és mindent megteszünk, hogy ne fordulhasson elő hasonló szóbeli agresszió. Egy ilyen "beszólás" is sok! Csakhogy.

Az egyik káromkodó személy egy diáklány. Egy gyerek. Mielőtt bárki nyomozásba kezdene, hogy esetleg elmúlt-e 18, jelzem: ha igen, akkor is "gyerek". Nem médiaszereplő, nem profi kommunikátor, nem közszereplő, hanem diák, tanuló. Abban, hogy beszélhetett, és így beszélhetett, rajta kívül felelőssége van még néhány embernek. Esetében hamar lett is következménye a beszédnek: nem csupán az iskolája határolódott el – szerintem helyesen – a "méltatlan retorikai stílustól", hanem belendült a kormánypropaganda nehézfegyverzete is – ez viszont gyalázatos. Az ilyen ténykedésben jártas szakemberek elkezdtek vájkálni a diáklány magánéletében, ami akkor is aljas dolog lenne, ha a tanulmányi eredményéről szóló információk igazak lennének. Egyelőre azonban erős a kétség, hogy akár a valóság mércéjének megfelelne a Ripost, a Figyelő, az Origo és a Lokál közlése, etikáról nem is beszélve.

A másik káromkodó ugyanakkor egy ideje nem gyerek már. Azért kapja a fizetését, saját bevallása szerint milliós nagyságrendben, hogy képviselje munkaadói érdekét, megnyilvánulásaival hatással legyen a közvéleményre. Az sem tűnik irreális következtetésnek, hogy az a pénz, amit ő megkap a teljesítményéért, korábban, "jellegének elvesztése előtt" még a miáltalunk befizetett adóforint volt. Vagyis azért megy be nagyjából minden magyar ember dolgozni naponta, hogy eltartsuk az ilyen "közmunkásokat" is. Korunk dicső keresztes lovagjának sokadik megengedhetetlen piszokokádása emiatt érthetően más megítélés alá kell, hogy essen. Az ilyen "produkciók" létben tartásával ugyanis saját magunkat mérgezzük, a nemzeti elállatiasítás rendszerét éltetjük. Bayer Zsolt ráadásul bátran számolhat vele, hogy a következmény az ő esetében elismerés, vállveregtés, gratuláció lesz: jól megmondtad neki! A "jól" olyasmi színvonalú tartalmat fed, amihez normális ember bottal sem piszkálna hozzá. Mielőtt bárki félreértené: aki a diáklánynak gratulál a mocskolódáshoz, arról ugyanezt gondolom.

Az egész páros szomorú történetben ráadásul nem az a hír, hogy egy diáklány egy alkalommal ocsmányul beszélt a nyilvánosság előtt egy tüntetésen. Hanem az, hogy csak egy diáklány beszélt egyszer trágárul ahhoz képest, hogy egyre több embernek szorul görcsbe a gyomra, egyre többen érzik azt, hogy nehezen bírják fékezni az indulataikat. Ez pedig nem véletlenül van így.

A félelemmel manipulálás, az uszítás, az érzelmek tudatos felkorbácsolása épp azért történik, hogy igenis essünk egymás torkának, szidjuk a másikat, leginkább pedig ne a józan eszünkre hallgassunk, hanem félelemtől és egyéb érzelmektől vezérelve hozzunk döntéseket.

Mind a szánkó- és fenyőfaégetés, mind a sértegető káromkodás önmagában elítélendő cselekedet. Az összkép ismeretében ugyanakkor hálásak lehetünk, hogy ilyen rövid a lista annak ellenhatásaként, amit ránk zúdítanak az emberi mivoltunkból kivetkőztetni vágyók.

Blanka középiskolás fokon káromkodott. Zsolt nem középiskolás fokon. Erre a különbségtételre talán minden józan ember képes. Miközben mindkét tett egyként elítélendő, az egyiknek sokkal drámaibbak a következményei, mint a másiknak. És ha nem szabunk gátat a nem középiskolás fokon zajló, mindenfelől nyakunkba, szívünk felé áradó szennynek, akkor a reakció is bizonnyal át fogja idővel lépni a "gyermeki düh" küszöbét.

Azt írtam az előbbiekben: sokak felelősek azért, ami azon a tüntetésen úgy elhangozhatott. Ugyanez igaz a televíziós ocsmánykodásra is. Aki nézi, aki egyetértőleg terjeszti, aki bemegy egy ilyen műsorba vendégnek, aki elkészíti, aki finanszírozza, aki nem szólal fel ellene, mind valamilyen szinten tettestárs, bűnrészes. A közbeszédünk nem magától mocskos – a szív bőségéből szól a száj –, és nem is lesz addig tiszta, amíg eltűrjük a verbális agresszió bármely formáját.

gi_cikkala.jpgA lecke fel van adva. Örvendetes lenne, ha nem állnánk bukásra szellemi önvédelemből, sőt, sikeresen leérettségiznénk az "indulatmentes kritikai megnyilvánulás" nevű tantárgyból. Van még mit tanulnunk...

Gégény István

(Képrészletek forrása: atlatszo.hu, 444.hu)

 

 

adomanybanner_600.jpg