"Húzós, hogy mire kimész a hajléktalanhoz, már halálra fagyott"

2019. január 09. SZEMlélek

Az elmúlt időben sokat hallottunk a hajléktalanok helyzetéről, az ellátórendszer hiányosságairól. De szinte semmit nem tudunk azokról, akik azért dolgoznak, hogy senki ne fagyjon halálra az utcán, hogy minden rászoruló méltó ellátást kapjon. Kik azok a szociális munkások és mit csinálnak?

46352517341_809c0e4ceb_h.jpg

- Kinek mi a nehéz. Én nem tudnék fogorvos vagy kozmetikus lenni - vallja Sipos Tünde, aki 10 éve dolgozik szociális munkásként. Korábban kipróbálta magát a gyermekvédelemben és a családsegítő szolgálatnál is, de igen különös ok miatt döntött a hajléktalanellátás mellett:

- Talán hülyén hangzik, de itt nem lehet unatkozni. Mindig újabb és újabb helyzetek állnak elő, folyamatosan képben kell lenni. Ez a szociális ellátásnak egy nagyon nehéz terepe.

Az aktuális helyzetet próbáljuk megoldani, például hogy ne fagyjon halálra az ember. Nehéz azt mondani az utcán élőknek, hogy menjenek be szállóra, mert ott jó lesz. Semmi nem lesz jó, azonkívül, hogy bent nincs hideg. Elég nehéz ezt képviselni. Kisebb csatákat lehet megnyerni, nincsenek látványos sikerélmények.

A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Ritó Szabolcs a lábadozónak nevezett intézményben dolgozik, ahol a rossz fizikai állapotban lévő, de már kórházi ellátásra nem szorulókat látják el. A 33 éves fiatalember feladata, hogy segítse további sorsukat: ha van jövedelmük, jobb ellátási formát találjon nekik, ha nincs, akkor pedig segélyhez, munkához juttassa őket. Idősebb ügyfeleit próbálja szociális otthonokban elhelyezni.

Folyamatosan ugyanazokat az embereket tologatjuk. Nehéz sokáig olyan munkát csinálnod, aminek tudod, hogy nem lesz eredménye.

31413173737_f732331539_h.jpg

Egykori katonából lett az utcai szolgálat vezetője Kozma Attila. 

- Hogy valaki jól tudjon dolgozni szociális munkásként, teljesen meg kell ismerni önmagát: mik az erősségei, illetve gyengeségei, ha az emberekkel való foglalkozásról van szó - vallja Attila, akinek a kommunikáció az erőssége, s ez sokszor oldott meg lehetetlennek tűnő helyzeteket.

A 22 éves Balogh Hajnalka pszichológusnak tanul. Nappal előadásokra jár, vizsgákra készül, éjjel azonban a Menedékház Alaptívány egyik szállóján dolgozik szociális munkásként. 

- Előtte én is annyit tudtam a hajléktalanokról, mint bárki más, aki sétál az utcán és látja őket - mondja Hajnalka, aki április óta dolgozik az intézményben, de hamar felismerte, hogy emberileg nagyon lehet kapcsolódni a lakókhoz.

Látom bennük az apát, a munkásembert, aki ki akar törni.

A szociális munkásokat bemutató cikk teljes terjedelemben az abcug.hu oldalon olvasható.