A mexikói kolostorban élő domonkos nővérek különleges lakótársakat kaptak. A kihalás szélén álló szalamandrák fészkelték be magukat a rendház falai közé.
Ambystoma dumerilii vagyis a harántfogúgőte-félék családjának 300 tagja köszönheti életét a domonkos nővéreknek. A rendházban élő kolónia a legnagyobb ismert populációja, amelynek egyedei korábban a közeli tóban éltek, ám ott egyre kevesebb példánnyal találkoztak. A kihalás szélén álló szalamandrák számára ez lehet az utolsó mentsvár, ezért az apácák munkája pótolhatatlan értéket képvisel, erősítette meg az angol Chester Állatkert veszélyeztetett fajokkal foglalkozó szakértője.
A domonkos nővérek a szalamandrák bőréből kivont köhögés elleni szérumot készítenek, amelyet sokan vásárolnak meg, a bevétel pedig a közösséghez és a fajmegőrzés költségeihez járul hozzá.
- Ha nem gondoskodunk róluk, ha nem védjük meg őket, akkor eltűnnek a teremtésből - mondja Ofelia nővér - Egy egyházi rend tagjának lenni, mint amilyen a miénk is, nem akadálya a tudományos haladásnak.
