Kutyául érzem magam. Beleírják a személyimbe?

2018. július 07. Gégény István

A toleranciának látszó nemi összezavarodottság nem építi, hanem rombolja a társadalmat.

semleges.jpg

Nemzetközi vonaton ülök, ahol az utasok kényelmét szolgálandó némi olvasnivalót is felkínál a vasúttársaság. Az aktuális címlapról egy "díva" mosolyog rám, aki nőiesen hosszú haja mellé férfiasan markáns szakállat visel. Nem véletlenül. Az illető ünnepelt sztár a szomszédos Ausztriában, s immár jogilag sem kell kellemetlenül éreznie magát, miután országában bevezetik a harmadik nemet azon személyek számára, akik úgy érzik, túl szűk, korlátozó számukra a klasszikus kétnemű felosztás. Egy kicsit férfi, egy kicsit nő, se nem férfi, se nem nő...

A téma nem újkeletű, s ma már azt is tudjuk a sebes infóáramlásnak köszönhetően, hogy léteznek ténylegesen interszexuális személyek. Ilyen az ismertté vált dél-afrikai sportoló, Carmen Semenya, aki nőként versenyez, de kiderült, hogy bizonyos biológiai okok miatt előnyösebb helyzetben van futóként nőtársaihoz képest. A sportorvosi vizsgálatok arra jutottak, hogy elsődleges és másodlagos nemi jellegét tekintve sem egyértelműen nő, ugyanakkor biztosan nem férfi. Az ő esete két dologra világít rá: egyrészt az interszexualitás létező állapot, nem mesterségesen kreált álprobléma. Másrészt...

...nagy különbség van abban, hogy valaki fizikálisan/biológiailag interszexuális, vagy csak annak érzi magát.

Az osztrák szabályozás – megannyi svéd "haladó" lépéssel karöltve – nyilvánvalóan utóbbiak, a magukat másnak érzők életét kívánja látszólag megkönnyíteni. Azért látszólag, mert hosszú távon a társadalomnak, az emberek közösségének egészen biztosan árt az ilyen "rendbontás", hiszen olyan korlátok feloldásáról van szó, ami az élet továbbadásától kezdve az évezredek óta működő társadalmi szerepek összezavarásáig számos kártékony mellékhatást idéz elő. Egy osztrák politikus fel is vetett néhány dilemmát: például a katonai szolgálat alóli mentesülés lehetőségét is magával hozza a "semleges neműnek érzés" kinyilvánítása, a nyugdíjkorhatár meghatározásában ugyancsak vitás helyzetet idéz elő a döntés.

Az igazi probléma az, hogy az érzések jönnek, mennek. Olyanok, mint a virágok: mosolyt csalhatnak az arcunkra, kedves dolog őket szemlélni. De ha elhervadnak, nem kéne összedőlnie a világnak – feltéve, ha nem érzésekre épült az a világ.

A harmadik nem bevezetése határozott lépés az érzésvilág bizonytalan alapjára épült világ tákolása felé.

A címbeli felvetés is erre utal: ha évek óta kutyául érzem magam, tessék beleírni a személyimbe! Miért lenne más eset ez, mint amikor valaki "másneműnek" érzi magát?

Hogy mennyire ellentmondásos a szexuális szabadosság világhódító folyamata, azt az ezen csoporthoz tartozók öndefiniálása is hűen szemlélteti. Akik nemrég még "melegek" voltak, egy ideje LMBT néven hivatkoztak magukra, abból lett az LMBTQ, immár LMGBTQI (remélem, nem hagytam ki senkit), s mi, akik nem tartozunk ebbe a "közösségbe", csak reméljük, hogy a betűk elfogyása után nem kezdődik el a számok és különféle írásjelek alkalmazása. Némi figyelmességnek tekinthető, hogy ránk, nemmásokra is van a másságszótárban kifejezés. Ha valaki azt találná ránk mondani, hogy "jé, te cisznemű vagy", semmi rosszra nem érdemes gondolni. A ciszneműség ugyanis a születéskor kapott nemmel való azonosulás. Másként megfogalmazva: cisznemű, rövidebben kifejezve "cisz" az a személy, akinek nemi tudata és születéskor ráosztott neme megegyezik. Lehet, hogy hamarosan tovább rövidül a megjelölés, így mi leszünk a C a betűmixben. Muzikálisak talán majd két kereszttel is jelezhetik, hogy ők önazonosak.

gi_cikkala.jpgAz eddig leírtakkal együtt nem ítélem el a "másokat", megértéssel fordulok feléjük, amint erről három éve írtam az ide kattintva elérhető bejegyzésben. De a megértés nem azonos az egyetértéssel. Nem érthetünk egyet, mert az élethez szükséges korlátok lerombolása, a természet rendjének felrúgása, a társadalom összezavarása meggyőződésem szerint egyértelműen tévút, ahonnan érdemes lenne idejében visszafordulni.

Gégény István