Ima az Európai Parlamentben

2018. június 28. Gégény István

Bár nem ilyesmiről híres a brüsszeli épületegyüttes, még ott is szoktak Istenhez fordulni. Miért is ne?

3_14.jpg

Ahhoz képest, hogy kereszténydemokrata politikusok víziója nyomán jött létre az Európai Unió, a jelen – talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, a közelmúlt – a vallási semlegességről, Isten nevének legalábbis a kerülgetéséről szólt. Pedig a szaporodó belső konfliktusok és az egyre növekvő kívülről érkező kihívások okán egyre többen teszik össze a kezüket, s tekintenek az ég felé, hátha valami csoda megoldást hoz a gondjainkra. Merthogy nekünk, az elvileg partnerségre szövetkezett nemzeteknek nem igazán sikerül ezt kieszközölnünk.

Ilyen közegben tartottak június 27-én egy munkareggelit az Európai Parlamentben, amelyre a SZEMlélek főszerkesztőjeként meghívást kaptam. A témát a fő vendég, a szíriai Aleppo maronita érseke szolgáltatta – a jelenlévők megismerkedhettek a médiumok által kiragadott, sokszor a valóságnak teljesen ellene mondó részletek, féligazságok helyett a Ferenc pápa által III. Világháborúnak is nevezett borzalom aktuális valóságával.

1_22.jpg

Mielőtt azonban a tárgyra tértünk volna, a levezető elnök, Hölvényi György EP-képviselő javaslatára imára kulcsoltuk a kezünket. És bár csupán egyetlen percig tartott a bombák földjéről kontinensünk központjába érkezett egyházi vezető fohásza, a magyar politikai kampányolástól egészen eltérő értelemben, de Joseph Tobji erre a pár áldott pillanatra megállította Brüsszelt.

Mert nem lehet csak úgy, lazán továbbmenni azon tény mellett, hogy az alapjaitól eltávolodott közösség politikai fellegvárában egy olyan személy vezetésével fordulnak a jelenlévők Istenhez, aki a halál árnyékának völgyéből érkezett, gránátok tucatjai csapódtak be a közvetlen közelében, több barátja holttestét is a kezében hordozta, mégis szüntelenül mosolyog, ragyog a tekintete, tele van reménnyel, ráadásul életképes megoldási javaslata is van az Európát elözönlő migrációs hullám hatékony kezelésére. Ez tömören így foglalható össze: ne akarjon a világ nyugati típusú demokráciát rájuk erőltetni, oldják fel a világ országai a valójában az ártatlan lakosságon csattanó embargót, szankciókat, a legnagyobb segítség az elvándorlás megállításában pedig az újjáépítés, a helyi gazdaság, a dolgos mindennapok újbóli beindításának támogatása lenne.

2_15.jpg

Sorra zúdítottuk kérdéseinket az érsekre, magam is bővítettem a felvetések sorát, arról érdeklődve, hogy mivel lehetne a fiatalabb generációkat reálisan helyben megtartani, jövőépítésre bátorítani. A témák és feleletek felsorolása helyett a hamarosan megjelenő interjúnkat ajánlom a SZEMlélek olvasóinak figyelmébe, amelyben Joseph Tobji közvetlenül válaszol megannyi súlyos, ráadásul bennünket, európai polgárokat is egzisztenciálisan érintő dilemmára.

Maradjunk most meg ebben a különleges pillanatban, amikor "Brüsszel megállt", az ég felé tekintett, s nem kulturális, hanem a lehető legszemélyesebb értelemben keresztényi odafordulás valósult meg a földrész főhadiszállásán ég és föld között!

gi_cikkala.jpgAligha ez volt az első alkalom, amikor vezetőink imát mondtak az Európai Parlamentben, talán nem is az utolsó esetnek lehettem tanúja, de ami és ahogyan azon a délelőttön történt, akár meg is változtathatja közös jövőnket. Én hiszek benne. Miért ne hihetnénk benne?

Gégény István