Megcsonkították egy templomkert fenyőfáját

2017. december 23. Gégény István

Nem Franciaországban, vagy egyéb nyugati országban történt az eset, hanem egy magyar faluban. A fatolvajlás akár ünneprontás is lehetne, de csak akkor, ha hagyjuk.

fa0.jpg

Egyre inkább úgy érzem, üzenni kíván nekem, nekünk, sokunknak az élet karácsony ünnepe kapcsán. A sort Zatykó László ferences szerzetes nyitotta, aki váratlan meglepetésként kifejezetten a SZEMlélek olvasóinak fogalmazta meg gondolatait az ünnep botránya kapcsán. Mármint Jézus életének, így születésének is döbbenetesen radikális kontrasztjait illetően. A szívmelengető, békés, "kellemes" karácsonyozás alapja ugyanis egy olyan esemény, ami tele van földi értelemben békétlenséggel, ridegséggel, kirekesztéssel, kellemetlenségek egész sorozatával. Mégis, olyan csoda történt a szinte embertelen körülmények között, amit évezredek múltán is ünneplünk.

Az újabb ébresztő "pofon", talán nem is idézőjelek között december 23-án talált el hozzám, sokunkhoz, amikor arra ébredtünk, hogy valaki, valakik sajátos módon tettek szert leendő karácsonyfára. Győrújfalun, kedves lakhelyemen egyszerű kis park vezet a katolikus templomhoz – néhány bokor, sövény, fenyőfa szegélyezi, kíséri az Istenhez igyekvők útját. Az egyik ilyen fenyőfát csonkolták meg ismeretlenek, de nem ám úgy, hogy az egészet kivágták, hanem a felső részét levágták, torzóként "ott felejtve" a maradékot.

fa1.jpg

Kedvem, indulatom támadna haragudni az elkövetőkre, ám inkább azon morfondírozom, mi vezet ilyesmire bárkit. Annyi fenyőfa kapható pár ezresért, erdőből sem lehetetlen lopni (ennek elismerése nem bűnpártolás, hanem annak belátása, hogy a falopás létező jelenség, noha többnyire "lopva", titokban zajlik – nem lehetetlen, de nem is helyes), ha már csak fűrészre telik. Miért éppen köztérről, egy templom elől kellett eltulajdonítani, ráadásul ilyen barbár módon mindannyiunk, a köz örökzöldjét?

Nem látok más emberek lelkébe, az ítélkezés sem feladatom. Igenis üzen viszont nekem, talán többünknek is ez az eset így, karácsonykor. Pláne annak összefüggésében, hogy ennek a fának a szomszédságában állva jelentkeztem be élő adásban nemrég az egyik televízió műsorában, ahol az emberséges társadalom határainak megvédéséről beszéltem. Mielőtt késő lesz. Amíg még meg tudjuk állítani a szemünk előtt zajló, egyre kevésbé humánus folyamatokat.

2a.jpg

1_13.jpg

Az én személyes kérdésem ennek fényében így hangzik: megtettem-e, megteszek-e mindent, hogy tényleg boldog legyen a körülöttem élők karácsonya? Építem-e tevőlegesen azt a bizonyos emberséges társadalmat, vagy csak beszélek róla, másoktól várva el, hogy majd ők? Megállok-e egy ilyen falopás, ünneprontási kísérlet kapcsán a megbotránkozásnál, vagy képes vagyok fejlődni, jobbá, szeretőbb szívűvé és szerethetőbbé válni, akár ilyen bántó körülmények hatására is?

Mennyi, mennyi kérdés, és már csak egyetlen nap maradt karácsonyig...

Gégény István

(A fotókat Nagy Imre Attila, Győrújfalu polgármestere és Gégény-Kubinger Krisztina készítette.)