Első olvasatra furának, sőt, akár bántónak is tűnhet a címbeli felvetés, pedig van benne valami. Kérdés, hogy mi.

Fogynak a katolikus papok. Hazánkban mindenképp nyilvánvaló a tendencia, amint erre a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke is utalt felhívásában, imaszövetséget alapítva a helyzet megfordításának reményében.

Vannak olyan vélemények, amelyek egyenesen Ferenc pápát, az ő nyíltságát, más kifejezéssel élve "liberális" stílusát teszik felelőssé a papi hivatások visszaeséséért. Ez az ötlet konkrétan butaság, hiszen nem 3-4 éve kezdődött a folyamat, így Benedek pápa, avagy II. János Pál vállát ugyanúgy terhelné a felelősség.

Egy kicsit komolyabb felvetés szerint a ministrálási hagyomány megváltozásának, a lányok oltárszolgálata engedélyezésének is lehet befolyásoló ereje a papságot élethivatásul választók döntésére. Szerintem is, csak a kritikusokkal ellentétben nem negatív, hanem pozitív előrelépésnek tűnik számomra ez a változás.

Gyerekkoromban csak fiúk ministrálhattak, a papoknak nem lehetett bajszuk, szakálluk, a magyar mellett bőven akadt latin nyelvű mise is a templomokban. Ekkor még úgy tudtuk, azt hittük, minden pap tökéletes, mi, hívek pedig azért vagyunk, hogy őket szolgáljuk: az asztalnál, az utcán, bárhol a kegyüket keressük.

Aztán kinyílt a világ, az enyém is, meg úgy általában betört hazánkba a parancsba adotthoz képest másként gondolkodás lehetőségének friss fuvallata. Ezzel párhuzamosan 1994 óta a katolikus egyház vezetése hivatalosan is engedélyezte lányok ministrálását.

Furcsa volt az első néhány olyan szentmisén részt vennem, amikor lányok is az oltár körül szolgáltak, de saját világom szokásainak felrúgásán túl semmi rosszat nem találtam benne. Sőt, egyre szimpatikusabb lett az összkép, ahogy sorra találkoztam szakállas papokkal, bőrdzsekis szerzetessel, farmert (is) hordó plébánossal. Egy merev, szabályorientált egyház vedlette le körülöttem fokozatosan parancsuralmi jellegét, s egyre kevésbé zavart, hogy sorra tudtam meg erről, meg arról a papról is, hogy nem egészen tökéletes életet él.

Mert az egyház mi vagyunk, mindannyian, akik hívőként közösséget alkotunk. Az bizonyos, hogy már az ősegyházban végeztek egyházi szolgálatot nők is, ennek pontos feltárása folyamatban van. Nem oda kell szerintem a kérdést kifuttatni, hogy legyenek-e papok nők is, e tekintetben eléggé irányadó az apostolok köre: mind csupa férfiak voltak.

Azzal viszont, hogy a lányok ministrálása eltántorítana bárkit a papi hivatástól, nehéz egyetérteni. Egyszerűen azért, mert sokan rámutattak már: nem paphiány van, hanem keresztényhiány. Ahogy pedig a papok létszámának csökkenését sem önmagában érdemes értelmezni és kezelni, úgy a lányok ministrálása sem a lányok ministrálásáról szól. Hanem arról, hogy közösségi, vagy formális egyházat akarunk-e. Akár a papok számának csökkenésére keressük a választ, akár a templomok üresedésére, leginkább itt érdemes körül-, avagy tükörbe néznünk.

Való igaz, hogy a ministrálás a papi hivatás ébredésének, megerősödésének hasznos eszköze lehet, de tudok ennél hatékonyabb népszerűsítő lehetőséget is.

Hol vannak azok a lánglelkű, hiteles papok, akik egész élete annyira vonzó, hogy az embernek őszintén kedve támad a papi hivatáshoz? Képzeljük el, hogy még a családapák is irigykedve csettintenek: ejj, miért nem hívott engem is az Úr papnak! Én már találkoztam ám ilyen pappal, nem is egy ragyogó katolikus lelkipásztort ismerek. De nem is túl sokat.

Ráadásul számos templomban olyan praktikus ok vezetett a lányok ministrálásának megjelenéséhez, hogy vagy ők szolgáltak az oltár körül, vagy a papon kívül senki. Tehát nagyon úgy tűnik, nem a ministránslányok miatt fogynak a papok, hanem a "papjelölt" fiúk fogyatkozása miatt segítenek be a lányok ott, ahol az egyházi szabályozás immár megengedi nekik.

Már ha valaki így akarja értelmezni a mai valóságot. Mert egyáltalán nem biztos, hogy a jövő leendő papjait mind az oltár körül, egyáltalán a templomokban találnánk meg, ahogy az sem fedné a valóságot, hogy a ministráló lányok csak beugrók, amolyan helyettesek lennének.

Gégény István

(Képek forrása: southernorderspage.blogspot.com, skepticism.org)