Mindenszentek ünnepe jó alkalmat teremthet rá, hogy újra felvessük a kérdést: vajon én is lehetek szent? A válasz egyszerű, nagyszerű, de talán egy kicsit kellemetlen is.

- Könnyű nekik - sóhajtottam gyakran magamban, amikor egyes szentek életével ismerkedtem. Mert valahol kényelmes azt gondolni, hogy Szent Ferenc, Szent Erzsébet, Szent Ignác, Szent Gellért és társaik olyan kivételes képességgel megáldott személyek voltak, akiknek mintha nem is lett volna más választásuk, csak lazán besétáltak a mennybe. Nem feltétlenül könnyű, ám morálisan jó életet éltek, jót tettek mindenkivel. A rózsaszín köd azonban elillan, ha alaposabban megismerjük ezeknek a botladozó, gyarlóságokkal küzdő, cseppet sem tökéletes embereknek a valódi élettörténetét. Nem lenne nehéz kitalálni, melyik szent mivel húzná ki a gyufát, ha ma élne és a szomszédunkban lakna. Az egyiknek mogorva természete volt, a másik folyton az állatokkal barátkozott, akad köztük hétköznapi szemmel bolondosnak tűnő és harcias alkat is.

- A szentek nem szuperhősök, nem születtek tökéletes embernek. Olyanok, mint mi. Olyan személyek, akik, mielőtt eljutottak volna a mennyek dicsőségére, normális életet éltek, teli örömmel és fájdalommal, fáradozással és reménnyel. (...) Szentnek lenni nem kevesek kiváltsága: ez mindenki hivatása - így fogalmazott Ferenc pápa elődei, II. János Pál és XXIII. János szentté avatása kapcsán. Ebből pedig világos, hogy ha "olyanok, mint mi", akkor mi is olyanok vagyunk, mint ők. Tehát mi is lehetünk szentek. Ebben az egyszerűségében nagyszerű felismerésben az a kihívás, akár kellemetlennek is tűnő mellékszál, hogy ezt az életszentséget el is bukhatjuk. Benne van ugyanis a pakliban, hogy lehetünk nem-szentek is. Rajtunk múlik.

- A szentek köztünk élnek - ez a címe annak a kötetnek, amely a két pápa szentté avatása kapcsán jelent meg, és húsz interjú található benne egyházi vezetőktől, papoktól, szerzetesektől, keresztény gondolkodóktól. Ebből a könyvből idézünk az alábbiakban, amely meg is vásárolható az Új Ember kiadónál.

Korábban a szentek távoli emberek voltak, mintha szobrok lennének, II. János Pál pedig megtanított minket arra, hogy közelinek érezzük őket magunkhoz. Magam is találkoztam még életében Kalkuttai Teréz anyával. Olyan emberek ők, akik neked is személyesen üzennek!
(Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa, a pápa nagykövete)

Aztán egyszercsak ott voltam, letérdeltem és II. János Pál szemébe néztem. Az a tekintet! Az a tekintet számomra mind a mai napig Krisztus tekintete. Az a tiszta, őszinte, jóságos tekintet. Néhány héttel később találkoztam egy barátommal, aki megkérdezte: mi történt veled? Valami történt, ez messziről látható volt.
(Beer Miklós váci megyéspüspök)

Ez az aránylag idős ember meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot, ami a XX. század egyik legnagyobb katolikus eseménye lett. XXIII. János pápa története arra tanít, hogy sosincs túl késő, ne gondoljam, hogy alkalmatlan vagyok, hogy már lekéstem. (...) Várd ki, amíg eljön az időd.
(Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere)

Számomra II. János Pál pápa a a szeretetet és a remény prófétája. Az egyház a boldoggá avatásával kimondta, hogy a nagy pápa útja, a szeretet, az alázat, a jóság járható út.
(Böjte Csaba ferences szerzetes)

"Az egyház folyamatosan halad előre a történelem útján, s mindig szentek "lökték" előre. Olyanok, akik megértették, magukévá tették és hitelesen közvetítették Jézus evangéliumát. Lángoló példaként itt maradnak köztünk..."
(Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész)

"Nem a protokolláris találkozók diplomata szertartása volt számára fontos, hanem az emberekkel akart találkozni mindenütt. Nem az6 nézte II. János Pá, hogy a vele szemben álló személy buddhista, muszlim vagy zsidó vallású. Mindnyájan testvérek vagyunk Krisztusban - ez az üzenet jött át, bármilyen kultúrával találkozott."
(Puskely Mária SSND szerzetes)

"A mennyországot nehéz elképzelni az ember számára. Jézus azt mondja: Atyám házában sok hely van! Amikor egy fiatalon eltávozott pap barátom, Opalény Mihály atya temetésére Szent Pál szavait idézve írtam egy dalt, akkor értettem meg, sejtettem meg valamit a mennyországból. Ott várnak a szentek és az angyalok, Jézus fénye rám ragyog. Hiszem, várnak családom tagjai, anyám, nagyanyám és még sokan."
(Sillye Jenő könnyűzenei dalszerző)

"Gondoljunk arra, hogy János pápa idején kezdődött meg egy olyan új viszonyulás a kommunista tömb irányába, amely János Pál pápa idején teljesedett ki és - mondjuk ki, mert ritkán hangoztatjuk - elkerülve a harmadik világháborút, bekövetkezett az annus mirabilis, az úgynevezett csodák esztendeje. Vagyis 1989, amit mi otthon csak rendszerváltásnak hívunk. Ez igenis a csodák esztendeje volt, és a két pápa nélkül biztosan nem így következett volna be."
(Somorjai Ádám bencés szerzetes, a pápák magyar tolmácsa)