Zajlik az éterben a nagy keresztes háború. Igazi korhű lovagi tornának lehetünk szemtanúi, s közben talán kevéssé gondolunk bele, hogy minek is a jelképe - legyen az közép-, nagy-, arany-, ezüst- stb. - a kereszt.

A keresztre általában nem ajándékként szoktunk gondolni, azok legalábbis biztosan nem, akiket az adott kor szokása szerint ilyen eszközökre szegeztek fel. A kereszt eredetileg a büntetés szimbóluma, egyben hatékony eszköze volt. Aki ilyet kapott párezer éve, annak nem volt lehetősége később visszaadni azt.

Az újkor keresztjei sajátos metamorfózisuk ellenére megőriztek valamit ebből a szenvedés-relációból. Merthogy szándék szerint annak jár ilyen vagy olyan kereszt, aki valami kimagasló, rendkívüli áldozatot hozott, a keresztje pedig azt mutatja, mekkora áldozatos ember ő.

A mosdatlan szájú publicista nem ilyen értelemben, de áldozat. Egy rendszer áldozata, amely kitermeli a bértollnokokat, s ő csak "jókor volt jó helyen", vagyis rosszkor rossz helyen. Szegény lélek hajlamos rá, hogy bizonyos összegért, elismerésért, bármiért akár emberhez méltatlan módon is közreadja kirohanásait, arról pedig nem ő tehet, hogy ezt biztosítják is számára megbízói.

Lehet, hogy az illető egyszer majd derék emberré válik, de jelenleg ő ennek az országnak a keresztje - nem egyszerűen nehezen viselhető szennyes terhe, hanem szimbóluma is. A mostani kormány szemében érték, áldozat, amit ő művel. Ez fontos jel, amelyre figyelnünk kell, amelyet észre kell vennünk, s amelyre érdemes reagálni, kinek-kinek lelkiismerete szerint. Aki visszaadja a saját lovagkeresztjét, lelke rajta, aki nem, annak is. Milyen jó nekünk, maradék pármillióknak, akiket nem nyomaszt ilyen morális dilemma...

Visszatérve a címbeli felvetéshez: gyermekkorom egyik kedvenc hitbéli alapkérdése volt, hogy vajon Jézus mondhatott volna-e nemet a keresztre, vagy sem? A válasz felfedezéséhez sok örömet kívánok mindenkinek!

Gégény István