Él Székesfehérváron egy esperes, aki nem vallásos családban nevelkedett, egy lány kedvéért lett ministráns, és bármit is tesz, „tóthtamásságát” viszi magával.

A székesfehérvári Vasútvidéki Prohászka – Jó Pásztor Plébánia vezetője gyerekként néha inkább Sandokan kalandjait nézte a tévében, mint hogy misére menjen nagymamájával. Szabadon dönthetett, kedve szerint kísérhette el rokonát vasárnaponként, nem volt kényszer. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem utálta meg a vallást és az ehhez kapcsolódó dolgokat  – fogalmaz ma már esperesként.

Később szerelmi indíttatásból kezdett ministrálni, egy másik lánnyal való andalgás után pedig egyik napról a másikra végleg eldöntötte: pap lesz. Történt mindez elsőéves gimnazista korában. Beceneve – Topi – is a gimnáziumi évekre datálható: a Muppet Show mackójára emlékeztető arcvonásai után ragasztották rá ezt a nevet, ami végül rajta maradt kispapként is.

Tóth Tamás „tóthtamásságát” minden hivatalába beleviszi, nyitottságát sokat nehezen tolerálják, közben sokan oda járnak misére, ahol ő van. Megérti azokat, akik nem akarnak „akárkinél” gyónni. Paptól szokatlan módon azt is nyíltan és érthetően kifejti, hogy mit szeret a lelki beszélgetésekben, a temetésben, az esketésben, hogy mit is csinál egy esperes és hogyan szokta ő megkérdezni Isten az álmairól.

A Helyi Érték Magazin Tóth Tamással készült közvetlen hangvételű interjújának szerkesztett változata itt olvasható.