Jézus életünk teljes átengedésre hív mindenkit – ezt Karina, egy Türkmenisztánban élő tanárnő is tudta. Ám azt nem gondolta volna, hogy a rendőrség munkahelyén fogja felkeresni egy nap és Krisztusba vetett hitének megtagadására szólítja fel. Ő mégis kitartott Jézus követésében, még akkor is, ha ez a munkájába került.

Türkmenisztán egyike azon szovjet utódállamoknak, amelyekről sosem hallunk a médiában. Ezért legtöbben nem tudják, hogy diktátor áll az ország élén, aki erős kommunista gyökerekkel bír. Legtöbben azt sem tudják, hogy muszlimok alkotják a lakosság nagy részét. És legtöbben azt sem tudják, hogy az egyház elnyomás alatt áll ebben a közép-ázsiai országban. Mindezek következményeitől a muszlim háttérrel bíró keresztények szenvednek nap mint nap.

Karina története néhány éve kezdődött, amikor testvére megmutatta neki az Evangéliumot. Karina elkezdte olvasni a Bibliát, sőt, néhány szövegrészletet türkménre is lefordított. Hamarosan a türkmén rendőrség „figyelmét” élvezhette Karina.

Egy napon munkamegbeszélés ürügyével hívatták, ám a rendőrség várta. Kikérdezték és megfélemlítették, arra kérték, tagadja meg a hitét, de Karina visszautasított ezt. Nagyon megrázta a „találkozó”. Néhány nappal később főnöke – bár valószínűleg rendőri nyomásra – faggatta őt hitéről és egyházi tevékenységeiről. Amikor továbbra is kitartott hite mellett, akkor felmondó levél írására kényszerítették munkahelyén.

A munkahely elvesztése talán nem tűnik a legnagyobb fenyegetésnek, ám amikor egyedülálló anya vagy két gyermekkel, egy olyan országban, ahol nincs munkanélküli támogatás, akkor igen komoly kockázatot jelent elveszíteni az állásod.

Karina ekkor értesítette egy keresztény társát, hogy szeretne távolságot tartani a türkmén underground egyháztól: - Még mindig hiszek, hívő vagyok, de nem akarok most semmilyen kapcsolatot keresztényekkel és a fordítói munkámat sem folytatom.

A térségben is működő keresztényüldözések elleni szervezet, az Open Doors megpróbálja Karinával is felvenni a kapcsolatot, ám, ahogy a szervezet helyi képviselője mondja, sajnos, nagyon sok ’Karina’ van még a térségben, akiknek szüksége van a támogatásra.

A muszlim háttérből érkező keresztények nem járnak a hivatalos, bejegyzett templomokba, hanem kis csoportokban találkoznak házaknál, lakásoknál. Így a kormánynak nehezebb kontrollt gyakorolni felettük, de igen nagy szerepe van az állami vezetőségnek abban, hogy Karina története tisztázódjon.

(A kép nem Karinát ábrázolja, csupán illusztráció)