Új létesítményt avattak Pannonhalmán – a lenyűgöző tér egyszerre válhat felemelő, szórakoztató, tájékoztató programok hátterévé.

Hol tornaterem állott, ma multifunkciós terem fogadja a látogatót. Koncert, konferencia, zarándokok találkozója, filmvetítés ugyanúgy helyet kaphat a professzionálisan kialakított méretes helyiségben, ahogy a beruházás révén a templom mellett új központját avatták a bencések a Qpacnak. Ez lesz ugyanis mostantól a gimnázium díszterme is, amit nem meglepő módon úgy alakítottak ki, hogy valamennyi diák, tanár, szerzetes elférjen benne, egyszerre. Inkább az tűnik meglepőnek, ám így van, hogy eddig évtizedeken át félmegoldásokkal volt kénytelenek megoldani a nagy közös együttléteket az iskola közössége. Ahogy az igazgató fogalmazott: több évtizedes álmok váltak valóra.

Noha a május 23-án tartott ünnepi megnyitón nem ezt a funkciót helyezték előtérbe, ide költözött a legendás pannonhalmi mozi is. Az ott végzett öregdiákok jól tudják, ebben a moziban nem a popcorn és a kóla a lényeg, hanem a vizuális kultúra fejlesztése, a látókör szélesítése, nem mellesleg az infrastruktúra megismerése révén a láttatás, a képi üzenetközvetítés mikéntjének kitanulása.

Ezt a lehetőséget emelte most négyzetre az új terem, amely kapcsán beszédes tény, hogy a kialakításban olyan cégek vettek részt, amelyek referenciái között az Allianz Aréna és a Művészetek Palotája is megtalálható. A jelenlegi diákok némelyike most is ott állt a kamerák mögött, hogy megörökítse a fontos pillanatokat - talán hamarosan le is vetítik az új moziban társaiknak a vágott anyagot. A komolyzenei betétekkel színesített nyitóműsor során vájatlan fülek is megérezhették: itt valami van. Valami több a hangoknál, a fényeknél, a műsornál. Minden hozzávaló adott a lélekemeléshez, a hétköznapi csodákhoz.

Az est egyik csodamorzsáját "Az első vágás" címmel Szent Márton évében meghirdetett diákfilm pályázat szállította, a fiúgimnázium újdonsült dísztermében ugyanis a legények alakulatait megelőzve egy ifjú miskolci hölgy, Tirpák Orsolya vehette át a fődíjat, aki egymaga írta, forgatta és vágta alkotását.

Számomra másik apró csodaként véletlenül (véletlenül?) épp elém ült le egy bencés szerzetes ismerősöm, akiről már azt hittem, hosszú évekig nem fogunk találkozni. Aki majd beül bármilyen program keretében, maga is megtapasztalhatja, hogy ez a hely tényleg csodálatos, mindenféle értelemben.

A jelen-lét alkalmas, méltó tere nyílt meg szerzetesek, diákok, a tudomány képviselői előtt éppúgy, mint a céljukat, helyüket, útjukat kereső zarándokok előtt. Érdemes arra járni, érdemes csodákat látni - Szent Márton évében és azt követően is.

Gégény István

(Fotók: Moór Dávid)