Míg hazánkban - még katolikus vezetői körökben is - jellemzően félelem uralkodik az iszlámmal kapcsolatban, a Vatikán felől egészen más szelek fújnak.

Ferenc pápa május 4-én bátorította a jordániai "Royal Institute for Interfaith Studies" muszlim tagjait a párbeszédre. A VI. Pál teremben a szerdai általános audiencia előtt tartott eseményen a pápa egymás őszinte megszólításának fontosságát hangsúlyozta, olyan építő dialógus kezdeteként, amely ellene hathat a gyűlölködésnek, háborúskodásnak.

Az alábbiakban a római találkozóra összegyűlt muszlim és keresztény résztvevők előtt elmondott beszéd magyar változata olvasható, a SZEMlélek blog saját fordításában:

Nagy-nagy örömet jelentett számomra jordániai látogatásom - azóta is gyakran felidézem magamban. Csodálatos emlékként őrzöm azt az eseményt.

A munka, amelyet végeztek: építkezés. Olyan korszakban élünk, amikor hozzászoktunk a háborút okozó romboláshoz. A dialógus tevékenysége azonban, az egymáshoz való közeledés mindig segíthet bennünket az építkezésben.

A mostanihoz hasonló találkozókon a legfontosabb kifejezés a párbeszéd. Ez pedig úgy valósul meg, hogy valaki kimondja saját üzenetét, majd meghallgatja a másik szavait. Két üzenet, két gondolat találkozik - ez az első lépése az útnak.

A szavak találkozását a szívek találkozása követi, olyan barátság kezdeteként, amely kézfogásig vezethet. Szó, szív, kéz. Ilyen egyszerű! Akár egy kisgyermek is képes rá... Miért ne tudnánk mi is megtenni? Ilyen nagyon apró lépések által valósul meg az építkezés, a barátság, így épül a társadalom. Ugyanaz az Atyánk, testvérek vagyunk. Ezen az úton haladunk, amely csodaszép! Hálás vagy nektek, amiért meg vagytok győződve róla, hogy érdemes ezen az úton járni.

Köszönöm, még egyszer, és alázatosan kérem, imádkozzatok értem! Megígérem, én is imádkozom értetek. Köszönöm!

A keresztény-muszlim testvériség gondolata egyébként nem újdonság Ferenc pápa részéről.

Hogy nem pusztába kiáltott szavak ezek, arra itt egy aktuális bizonyíték.