Kövér-lányok! Hol vagytok?

2015. december 18. Gégény István

Vendégszerző tollával ékeskedik a SzemLélek blog. Az alábbi sorok írója konzervatív, keresztény, nő, édesanya, pedagógus, de leginkább szomorú - ki is fejti, miért. Gondolatai bevezetéseként jelzi: "Spoiler alert! Kiragadott mondatokról elmélkedem!"

* * *

Napok óta a gyed biztosította érzelmi és anyagi biztonságból követem a kövéres-ákosos megnyilatkozásokat, elemzem, ki, milyen elvek mentén cincálja szét / védi a magyar férfitársadalom eme két gyöngyszemét. Figyelem a saját érzéseimet is, és azok is távol vannak a sztoikus nyugalomtól, be kell vallanom. Mindenképpen kijelenthető, hogy jól-rosszul tényleg valami lényegesre tapintottak, hiszen nem igazán tudunk elmenni mellettük véleménynyilvánítás nélkül.

Legelőször is szétválasztanám őket. Ákos számomra nem érdekes, egy zenész egy tévéműsorban... Bár a kölcsönösség jegyében kíváncsi lennék a férfiprincípium mélyebb elemzésére is, ha már a vállak megvannak, egyéb TESTrészek is jöhetnek. Vulgárisabb nem leszek, habár adódna...

terheskep.jpg

Kövér László szavai azonban sokkal felháborítóbbak, és sokkal több kérdést felvetnek. Az önmegvalósítás, a migránskérdés, a családpolitika, a kívánt, de meg nem született gyermekek problematikáját. A migránsok/nemzethalál projektet már február óta futtatják, abban semmi újdonság nincs, de, íme, egy újabb csodaszer ellenük – úgy tűnik, a konzultáció, plakát, kerítés, mi Európa ellen nem elég, itt az idő belül keresni a bajt. Eddig még tiszteletreméltó is lehetne. Mi is hibásak vagyunk/lehetünk valamiben. Mert fogy a magyar... Ezen a ponton ront el Kövér mindent. Mert KIK az okai a fogyó népességnek? Hát a lányaink (köszi a gender-törésvonalat, magas labda volt, le is csapták elegen)! Végre kívánatos lenne, hogy az önmegvalósítás az lenne a számukra, hogy szüljenek!

Biztos sok lánya van Kövér úrnak, akik nem szültek (eleget) a félreértelmezett önmegvalósításuk miatt, és e döntésüknek motivációit ő töviről-hegyire ismeri, és bizony, az a sok nő megmenthetné Magyarországot, ha nem lennének ilyen önzők. Most jól megkapták, remélem, elgondolkoznak, és gyorsan teleszülik a kongó bölcsődéket, az üres ovikat, az alacsony létszámú osztályokat, a kihalt gyermekorvosi várókat, mielőtt migránsporontyok utasítják vissza, hogy csip-csip-csókázzanak ezeréves kultúránk bús düledékein...

Nem miattuk írok. Konkrétan egyet sem ismerek Kövér úr lányai közül. Én más nőket ismerek. Az utcáról, a játszótérről, a középiskolai osztályomból, a munkahelyeimről, a templomból, a házunkból, nőgyógyászati várótermekből, örökbefogadó tanfolyamokról. Nőket, akik mindent, és még azon túl is megtettek, hogy gyerekük lehessen. Nőket, akik megalázva sírnak ultrahang után, mert most közölte velük röhögve egy orvos (férfi), hogy nincs szívhang. Nőket, akiket elhagytak, akik (még) nem találták meg a párjukat, nőket, akiknek munkaszerződését évről-évre hosszabbítja meg a munkaadójuk (általában férfi, és igen, többet keres náluk), ha esetleg „becsúszik a baba”, ne kelljen visszavenni őket. (Apropó, tudta valaki, ha a terhességi táppénz alatt lejár a munkaszerződés, és a baba 42 napon belül nem születik meg, az anya csak gyesre jogosult, hiába dolgozott folyamatosan bármennyit előtte a kis megtévedt önmegvalósító?)

Olyanokat is ismerek, akiknek szervi-hormonális problémáik vannak, de nem vizsgálják ki őket rendesen, és ha végre eljutnak kompetens orvoshoz, már késő. Nőket, akiknek megdobban a szíve minden babakocsi vagy nagy pocak láttán, és boldogan adnának fel bármilyen állást, de egyszerűen nem jön össze. Az ő negatív terhességi tesztjeiket soha nem fogja megkapni senki postán (mellesleg, aki ilyen akciót szervez, borzasztóan keveset tud arról, hogy a „csak egy csík” mennyire fáj sok társunknak…). Sok ilyen nőt ismerek, de Kövér úr lányai közül egyet sem. Szerintem feléjük tartozik házelnökünk egy nagy bocsánatkéréssel meggondolatlan és sértő szavai miatt. Ha már történetesen politikus is, pár hatékony intézkedés sem ártana még a jelenlegiek mellett.

Más nőket is ismerek, anyákat, egy-két-három-négy-öt-hatgyerekeseket is. Akik szeretik a gyerekeiket, boldogok, hogy megszülhették, vagy örökbe fogadhatták őket. Akik hiszik, hogy „az anyaméh gyümölcse jutalom”. Van, aki könnyedén foganta meg őket, van, aki egyet is hosszas küzdelem után. Van, aki egy csecsemőotthonban pillantotta meg először a gyermekét, van, aki nevelőszülőknél. Van, akinek egészséges a gyermeke, van, akinek nem. Szeretjük őket, szeretnénk, ha kiteljesednének életük során. De egyet sem ismerek, aki csupán ideológiai okokból vállalta volna őket, politikusi felszólításra. Bármennyire is igyekszik Kövér úr az orrunkat beledörgölni, a gyermekeim többek, mint leendő adófizetők, nyugdíjjárulék-befizetők, munkaerő-piaci tényezők, és eddigi életük során nem adták jelét annak, hogy migránsellenes elixírként funkcionálnának. Még egy bocsi az aprónép felé az eszközként kezelés miatt?

Megnyugtatásul még elmondanám, hogy mindezt a konyhában írtam (az ajtó nyitva volt), és terveim szerint a gépelés után megyek a hálószobába, és közlöm a férjemmel síri hangon, hogy itt az ideje, hogy az önmegvalósítása legmagasabb minőségének azt tartsa, hogy unokákat nemzzen Kövér Lászlónak MOST. Ha nem lesz lelkes, tudom, kit hibáztassak!

Zsó