A dalai láma esete az imádsággal

2015. november 18. Gégény István

Ne kérjük Isten segítségét Párizsért, maguknak keresték a bajt – nagyjából így foglalható össze tömören Tenzin Gyatso, közismert nevén a dalai láma meglepő, nem könnyen megemészthető friss megnyilatkozása.

Nem vagyok szakértője a buddhista vallásnak, lelkiségnek, ezért nem tudom átlátni, saját értelmezési tartományában mennyire hat újszerűnek a spirituális vezető megszólalása. Keresztényként viszont semmiképp sem tudom elfogadni, hogy Istent valamiféle áldásadó szerkezetnek tekintsük. Ha sokat imádkozol valamiért, majd az Úr, Buddha, Allah, vagy bármilyen nevű felsőbb lény összekapja magát, és elintézi neked a dolgot.

A Deutsche Welle által közölt interjúnak a párizsi terrortámadásra, illetve az arra válaszként elindult „Pray for Paris” kezdeményezésre vonatkozó részében így fogalmaz a dalai láma: „We cannot solve this problem only through prayers. I am a Buddhist and I believe in praying. But humans have created this problem, and now we are asking God to solve it. It is illogical. God would say, solve it yourself because you created it in the first place.” Vagyis: „Nem tudjuk ezt a problémát pusztán imával megoldani. Buddhista vagyok, hiszek az imádságban. Viszont ezt a helyzetet emberek okozták, erre mi Istent kérjük, hogy oldja meg. Ez logikátlan. Isten azt mondaná: oldjátok meg magatok, merthogy elsősorban magatoknak köszönhetitek az egészet.”

Logikus: egyék meg a népek, amit maguknak főztek. Ez a logika olyan távol van az ingyenes, érdemtelen kegyelem működési mechanizmusától, a tékozló atya gondolkodásmódjától, mint Tibet Mekkától. Mindeközben bátran igazat adhatnunk a dalai lámának a tézisekben: mi is, igen sokan hiszünk az imádság erejében; az emberi gyarlóság jelentős mértékben hozzájárult ehhez a tragédiához; az embereknek szerepet kell vállalniuk a megoldás kimunkálásában. A következtetés, avagy szintézis azonban hibádzik. Mi nem azért imádkozunk, hogy legyen meg a mi akaratunk, hanem azért imádkozunk, hogy legyen meg Isten akarata, vagyis valósuljon meg az ő szándéka közöttünk – leginkább általunk.

dalailama.jpg

Azért imádkozunk Párizsért is, Kárpátaljáért is, Szíriáért, Kenyáért és millió szándékért, hogy Isten melegítse fel a szívünket, vezessen rá bennünket a helyes útra, adjon kezünkbe eszközöket, főként erős hitet, bátor akaratot, kreatív elmét, hogy befoltozzuk az ő segítségével a világ sebeit.

Szívből kívánom, hogy Tenzin Gyatso is ismerje meg ezt az Istent, aki nem emberi logika szerint oldja meg helyettünk a problémákat, hanem elénk siet a bajban, átölel bennünket – úgy tekint ránk, mint kedves gyermekeire.

Abban egyetértek a dalai lámával, hogy a konfliktusokat erő helyett dialógussal kell megpróbálni megoldani. Azt is fontos gondolatnak tartom a részéről, hogy a jelen helyzet megoldásáért mindenki tud tenni azzal, hogy békét teremt a családjában, saját társadalmi környezetében. Van tehát közös nevezőnk, a közös út pedig hatalmas érték. Így tovább, de akkor is bátran emeljük fel a szívünket, forduljunk Istenhez, aki hallja a kéréseinket!

„Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!"

Gégény István

* * *

A bejegyzéshez a SzemLélek blognak nemrég nyilatkozó Nagypál Szabolcs teológus
a következő megjegyzést fűzte:

Az imádság közös cselekvésünket a békéért Isten erőterébe helyezi."