Tóth Klára: engedjük, hogy Isten nyílt szívekre találjon köztünk!

2015. november 05. Gégény István

Vajon tartottak-e valaha akár a világban, akár hazánkban Ifjúsági Zsinatot? Nem tudok róla. A Váci Egyházmegye Ifjúsági Irodájának vezetőjével beszélgettem a különleges kezdeményezésről, a fiatalok és az egyház kapcsolatáról, illetve személyes küldetéséről.

– Honnan származik a november 13-15. között tartandó Ifjúsági Zsinat ötlete?
– Az egyházmegyénkben zajló kétéves zsinati folyamat eleme ez az Ifjúsági Zsinat is, Beer Miklós püspök atya kérésére szervezzük meg. Nem klasszikus értelemben vett zsinatról van szó, hiszen itt nem szakemberek, teológusok hoznak majd fix döntéseket, hanem a két év során a püspök atya az egyházközségek munkatársait hallgatja meg, jól működő gyakorlatok megosztására és együtt gondolkodásra adódik lehetőség. Az Ifjúsági Zsinat abban az értelemben új kezdeményezés, hogy a fiatalokra is erősen számít egyházmegyénk főpásztora, és a papokon, katekétákon kívül a tizenéves, huszonéves fiatalok is alakítói lehetnek az itt megszületendő, jövőbe mutató munkának.

ifizsi1.jpg

– Mi a célja magának az Ifjúsági Zsinatnak, kik és mit csinálnak "zsinatolás" címszó alatt?
Az Ifjúsági Zsinat célja, hogy egy hétvégén keresztül közösen gondolkodva a püspök atya, papok, katekéták, fiatalok és más, ifjúságpasztorációban tevékenykedők meghalljuk, mit kíván tőlünk Isten a jelenben, mit tegyünk közösen az ifjúság ügyében egymást kiegészítve, egymást erősítve, egy céllal. Ezt szeretnénk majd papíron is rögzíteni egy küldetésnyilatkozatban, de itt nem a leírt betűk sora, hanem az együttgondolkodásból létrejövő közös terv a lényeg. Hasonló lesz ez a 2011-es ifjúságpasztorációs szakmai naphoz, amikor megszületett a gondolat, hogy legyen egyházmegyei ifjúsági vezetőképzőnk - létre is jött, Kovászoló néven -, és legyenek egyházközségi közösségépítő emberhalászaink, ez utóbbi is megvalósult. Nem lehet tudni előre, mi lesz a zsinat pontos kimenetele, ezért is nagy várakozással tölt el a készülődés.

– A Váci Egyházmegye példaértékű ifjúsági pasztorációs rendszert épített fel és működtet. Milyen pillérekre épül a "mente" stratégia?
– Leginkább az lehet különleges az egyházmegyénk ifjúsági életének alakulásában, hogy egy spontán, természetesen kialakuló, alulról jövő kezdeményezés találkozott össze a püspöki tervekkel, így felülről jövő püspöki "pecsétet" kapott a fiatalok szándéka. Tehát az egyházmegyei tervezést alapvetően meghatározza számos élő közösség működése, gondolkodása, ők az egésznek a motorja. Ezzel együtt hálózatos rendszer alakult ki az egyházközségek ifjúsággal foglalkozó tagjai között, ami részben a regionális ifjúsági találkozóknak, táboroknak köszönhető. Ez a hálózat nagy lehetőség egymás gazdagítására, megtartására, segítésére, az együttgondolkodásra és a közös építkezésre. Fontos segítséget jelent, hogy a püspök atya 2007-ben ifjúsági lelkészt nevezett ki - jelenleg Farkas László atya tölti be a posztot -, akinek plébániai teendői mellett elsődleges feladata az egyházmegyénkben kialakult ifjúsági élet szolgálata, fejlesztése, segítése. Ugyanakkor nem gondolom, hogy az egyházmegye önmagában építette volna fel az ifjúságpasztorációs rendszerünket. Hatalmas munkája van ebben számos embernek, ez igaz, de egy-két alkalommal erősen megtapasztaltam, hogy akármennyit tehetünk az ügyért, ha Isten nem adja hozzá az áldását, ugyanott állunk, mint addig. Úgy érzem, Isten és Szűz Mária terve, ami itt történik, és minden egyes ember egy-egy eszköz ebben. Bármit teszünk, addig fog növekedni itt az élet, amíg Isten megáldja, és amíg Isten nyílt szívekre talál köztünk. Ezt nagyon komolyan így látom.

ifizsi0.jpg

– Mi a te beosztásod az egyházmegyében, milyen munkát végzel?
– Mindig nehéz erre a kérdésre válaszolnom, mert elég összetett a feladat, hiszen összetett az ifjúságpasztorációnk is. Az Ifjúsági Iroda vezetője vagyok, így az én dolgom, hogy az ifjúsági lelkész közvetlen munkatársaként ismerjem, átlássam és koordináljam az egyházmegyei ifjúságpasztoráció területeit, szűkebb értelemben az Ifjúsági Lelkészség missziójának ágait (régiós események, közösségek, egyházközségek; Mentemédia; emberhalászok; Kovászoló; együttműködések stb.). Abban segítek, hogy ezek egyensúlyban egymást építsék, fejlődjenek, és céljuk felé haladjanak - az az alapvető cél, hogy minden településen legyen krisztusi ifjúsági közösség. Ez a feladatkör sok tevékenységet foglal magába: a regionális, egyházmegyei vagy országos megbeszéléseken való részvételt, a lelkiségekkel való kapcsolattartást, illetve a fiatalokkal való aktív foglalkozást, ami jelenti az ő meghallgatásukat, igényeik, ötleteik összegyűjtését vagy az aktív, egyszerű jelenlétet köztük. Ezeket szolgálva intézem a gazdasági teendőktől kezdve a papírmunkákat és a levelezéseket egyaránt.

– Miért tartod fontosnak, hogy ezzel foglalkozz?
– Azért, mert a közösségek segítségével megtapasztaltam, milyen Istennel találkozni, Vele élni, és szeretném, ha minél több ember részesedhetne ebben. Nagy élmény és ajándék mindig, amikor egy-egy fiatal megtér, és megváltozik a tekintete, az élete - ez leírhatatlan! Igazából már kisgyerekként, amikor még beszélni sem tudtam, valamiként megfogalmazódott bennem, hogy én ennek az ügynek a szolgálatában szeretnék dolgozni. Egyszerre érzem hivatásomnak és hobbimnak is a munkámat, nagy ajándék ez Istentől, szerencsésnek érzem magam. Nagy lehetőség rejlik a fiatalokkal való munkában, mert úgy látom, ezek a krisztusivá váló fiatalok képesek lesznek, hogy élővé tegyék az olykor kilátástalannak tűnő vidéki településeinket, közösségeinket, és ők alkossák a jövő egyházát.

Beszélgetőtárs: Gégény István