Bolyki György: ha a lelátón folyton éneklünk, az iskolában miért ne lehetne?

2015. augusztus 04. Gégény István

Balog Zoltán miniszter szerint a rendszeres testnevelés mintájára felvetődött a gondolat, hogy bevezetik az iskolákban a mindennapos éneklést. Túl sok pozitív fogadtatással nem találkoztam a világháló berkeiben, rémült, ledorongoló, kommunista időket vizionáló megnyilvánulásokkal viszont hamar megtelt a komment-puttony. Megkerestem hát azt az embert, aki a felvetés egyik ötletgazdájának tekinthető. Ő is szóba hozta a kommunistákat, de teljesen más előjellel emlegette a múlt század politikai berendezkedését.

Bolyki György csellóművész, producer, a testvéreivel közösen énekesként is bejárta a világ színpadait, Sanghajtól Disneylandig rengeteg helyen ismerik a Bolyki Borthers nevét. Az idén 30. születésnapját ünneplő formáció tagja nagyjából 5 éve állította össze egy zeneközpontú tanrend koncepcióját, amely a kisiskolások átfogó zenei nevelését célozta meg. Ezt az anyagot eljuttatta a humán ügyekkel foglalkozó minisztériumba, ám annak ellenére, hogy jelezték, foglalkoznak az anyagával, eddig nem történtek konkrét lépések a bevezetést illetően. Talán nem alaptalan a gyanú, hogy szakmai munkájának köze lehet a minapi miniszteri megnyilatkozáshoz.

bolykigyorgy.jpg

Nem mindennapos énekórát javasolt, hanem a közös éneklés és a zenei impulzusok átfogó beiktatását az oktató-nevelő tevékenységbe. Találkozzanak a diákok minden nap 45 percet zenével, de ez megnyilvánulhat a szorzótábla dallamos tanulásában, vagy rajzórán egy kocka lemásolása helyett be lehetne tenni Mozart zenéjét, amire mindenki azt rajzol, amit akar. Az elkészült alkotásokból pedig az iskola pszichológusa igen jól le tudja követni, melyik gyerek hol tart.

– Az általam összeállított anyag nem öncélú éneklést javasol, hanem közös zenei élményvilág kialakítását. Ez nem újdonság, a munka nagy részét Kodály Zoltán már elvégezte. Annyival vagyunk előbbre – mutat rá Bolyki György –, hogy azóta a tudomány is igazolta, micsoda fantasztikus lehetőségeket rejt a zene. Az együtténeklés semmivel nem összemérhető erejű kapcsolati hálót képes létrehozni, nem véletlen, hogy eltéphetetlen szálak kötik össze a Kádár-korszak generációinak tagjait. A kommunisták megértették és alkalmazták is Kodály felismerését: abban az időben szinte nem volt olyan település, amelynek ne lett volna saját kórusa. Jól ismerik ezt az erőt a futballdrukkerek is – habár mit sem tudnak működési mechanizmusáról –, hiszen a lelátókon még az is együtt énekel a többiekkel, aki sehol máshol nem szokott dalra fakadni. De azt mindannyian érzik, hogy a közös éneklésnél hatékonyabb közösségformáló erő nincs.

Amint a zeneművész említi, nincs az a rendszerváltás, ami az ilyen élményalapú, jobb agyféltekés kapcsolódásokat ki tudná törölni. – Felnőtt viszont azóta két generáció úgy, hogy nincs az életükben klasszikus zenei érintettség, nem játszott szerepet nevelésükben a közös éneklés. Persze, nem arról van szó, hogy az általános iskolákban zenészeket kéne képezni, dehogy. Az lenne a cél, hogy helyére billenjen a közoktatás jelenlegi, elferdült állapota. Nem csupán a közoktatásunk, a közéletünk is lepusztult, amelynek egyik oka az érzelmi intelligencia társadalmi szintű hiányossága. Ha a zenei élmény szerves része az oktatásnak, attól nem lesznek rosszabb tanulók a gyerekek, nem fognak kevésbé jó eredményeket elérni matekból vagy más tárgyakból. Ellenkezőleg. Nagyon örülök, ha a kormányzat eljutott oda, hogy napirendre kerüljön ez a téma. Elképzelhetetlennek tartom heti öt énekóra bevezetését, de szerintem Balog Zoltán is így van ezzel. Maximálisan egyetértek ugyanakkor azzal a szándékkal, hogy minden nap történjen zenei élményhalmozás az iskolákban – mondja a saját gyerekeire is gondolva a zeneművész édesapa.

A gondolatkör tovább tágítható, annak is köszönhetően, hogy Bolyki György felesége zeneterapeuta. Így a zeneművész-producernek első kézből vannak tapasztalatai arról, miként gyógyítható a zene segítségével számos lelki görcs, betegség. – Az általam összeállított tanrend valójában az integráció új, hatékony útját biztosíthatná. Egyrészt társadalmi integrációra gondolok, hiszen borzasztó nehéz helyzetben van az ország, a kiépült szakadékokat a tipikus integrációs programokkal, előadásokkal, kvázi magyarázással nem lehet betemetni. Zenével, közös élményekkel sokkal inkább. A másik aspektus az egyéni integráció. Rengeteg olyan gyerek jár az iskolákba, akik mély sebeket hordoznak, alig néhányan érkeznek például ép családból. Sokan küzdenek érzelmi problémákkal, a zenei nevelés e téren is segíthet könnyebben venni az akadályokat. Óriási lehetőség rejlik a rendszeres közös éneklésben, elképesztő társadalomformáló erő van a kezünkben. Ennek a fordítottja is igaz. Otto Schily, volt német belügyminiszter mondta, hogy aki bezár egy zeneiskolát, veszélyezteti a belbiztonságot. Hatalmas szükség van rá, hogy legalábbis komoly szakmai vitát folytassunk erről a témáról, ahelyett, hogy hagynánk a bulvármédia mechanizmusát érvényesülni. Ne hagyjuk veszni az értékeinket – zárta gondolatait a különleges tanrend kidolgozója.

Ehhez a magam részéről annyit tennék hozzá, hogy az említett Bolyki Brothers a Baptista Szeretetszolgálattal közösen több alkalommal igyekezett már megénekeltetni az országot, legalábbis azt, aki erre fogékony volt. Sajnálatos, talán nem is teljesen véletlen egybeesés, hogy a kormányzat egy nem túl átgondoltnak tűnő metódus mentén szinte ugyanakkor állt elő azzal a bizonyos Barackfa dallal, aminek az ötlete még a kezdeményezők szerint is eredetileg a Bolyki famíliához kötődik. Itt van tehát egy újabb értékes felvetés, egy újabb esély arra, hogy valami jó elgondolás kapjon szárnyra, újraszőve társadalmi kapcsolataink igencsak szakadozott hálóját. Remélhetőleg ezúttal eléri célját a nemes szándék.

Gégény István

* * *

A Bolyki György által kidolgozott tanrend koncepciója a szerző engedélyével ide kattintva szabadon letölthető.