Beer Miklós: miért nem beszél az egyház a bevándorlásról?

2015. június 17. Gégény István

A „magyar Ferenc pápa” a nyár kezdetén ünnepelte születésnapját. A világi sajtó által is kedvelt főpásztorral ezúttal felébredésről, menekülőkről, kommentekről és új Pünkösdről beszélgettünk.

– Valódi mintaegyházmegyét formált eddigi, 12 éves püspöki szolgálata során, hiszen kevés egyházmegye van, ahol olyan aktív az ifjúsági élet, a világiak bevonása az egyházi tevékenységekbe, mint Önöknél. Mi a titka ennek a lelkes hitéletnek?
– Nem gondolom, hogy mintaszerű egyházmegye lennénk, ám az kétségtelen, hogy életképes, élő egyházat szeretnék magam körül látni, ezért fáradozom minden nap. Sok örömöm van az elmúlt 12 évre visszatekintve. Nagyon fontos fejezetet jelent az ifjúság – egészen különleges, ahogy a régiók összefognak, ráadásul a folyóinkról lettek elnevezve ezek a területi egységek (Ipolymente, Tiszamente, Tápiómente stb.). Nagy boldogság számomra, hogy már a második csoport végezte el az ifjúsági vezetőképzőnket, a Kovászolót. Örömeim sorában hasonlóan fontos helyet kap az akolitusképzés, évente 25-30 férfi lelkipásztori kisegítő kapcsolódik be az egyházi szolgálatba. Ott vannak aztán a családközösségek, ők jelentik az egyház jövőjét. Rengeteg mozgalom működik az egyházmegyénkben, fel sem sorolnám őket, nehogy valakit kihagyjak. Csodálatos, reményt adó élményeket gyűjtöttem eddigi püspöki éveim során. Nagyon bízom a cserkészekben, a Szentjánosbogár mozgalomban is. Június végén tartjuk a 11. Egyházmegyei Találkozónkat, amelyen mindig más egyházközség a házigazda. Ilyenkor a találkozás örömét ünnepeljük.

bm01.jpg(Fotó: Szabó Veronika)

– Mit tart a legfontosabb feladatnak az egyház számára, a helyben élő hívek megközelítésében?
– Fontos, hogy mindig keressük az Úristen szándékát a gyorsan változó világban. A Váci Egyházmegyében lassan végéhez ér a zsinatunk, ahol arra kerestük a választ, hogy mit vár el tőlünk a II. Vatikáni Zsinat után fél évszázaddal a Gondviselés. Itt vannak a menekültek, az uniós tagság, egy furcsa értékrendű nyugati világ, amellyel kezdenünk kell valamit. Új kezdet, új Pünkösd lehetőségét látom magunk előtt.

– Alig egy éve igen erős reflektorfény áradt Miklós püspökre, a tömegmédia fősodrába is bekerültek az üzenetei, megnyilatkozásai, még a „magyar Ferenc pápa” titulust is megkapta. Hogyan élte meg ezt az időszakot, amely számos sajtószereplést is magával vont?
– Kétségkívül nagy bátorítást kapok Ferenc pápától. Ő arra hív minket, hogy ne felejtkezzünk el a hátrányos helyzetűekről, és itt nem csupán a cigányságra gondolok, hanem az adósságcsapdák áldozataira, a munkahelyüket elveszítőkre, a devizahitelek károsultjaira. A tavaly szeptemberi körlevelem üzenetét, amely a munkanélküliségről és a cigányság problémájáról szólt, úgy tűnik, sokan meghallották. A karácsonyi éjféli misén mondott beszédemre szintén felfigyelt a média. Arról szóltam, hogy idehaza, saját körülményeink között Krisztus-követésünk a szolidaritásban nyilvánul meg. Az a feladatunk, hogy irgalmat közvetítsünk. Amikor kijövünk a templomból, kérdés, vajon tényleg átéltük-e az Istennel való kapcsolatot. Ha Isten így szeret minket – így szól János első levele a Szentírásban –, nekünk is szeretnünk kell egymást.

– Amikor a médiaérdeklődés láttán beszélgettünk, úgy fogalmazott, örömmel olvassa az internetezők kommentjeit. Mit talált ezekben a hozzászólásokban érdekesnek?
– Visszaigazolást kaptam, hogy jó irányba tapogatózom. A nem hívő emberek elvárják tőlünk, hogy egy kicsit többet tegyünk. Mutassunk példát, hogy lehet ebben a kusza világban is szépen, nagylelkűen élni! Pünkösd ünnepe után vagyunk: az Úristen számít ránk, Krisztus küldetésében járunk. Ráadásul az aktuális problémák, kihívások, amelyek mindenkit érdekelnek, az egyházat is megszólítják. Azt mondom, Ferenc pápa szavaival élve: engedjük, hogy Isten "meglepjen" bennünket! Erre az újkori népvándorlásra senki nem volt felkészülve. Az egyház sem. Felelősnek érzem magam, hogy erről is többet beszéljünk. A folyamatot nem lehet megállítani. Az életem folyamán az emberiség létszáma megsokszorozódott. Azt gondolom, radikális önfegyelmezésre van szükségünk, a kényelmes, önző magatartás nem fenntartható. Nem tudunk elbújni a problémák elől, inkább példát kell mutatnunk, és leginkább fel kell ébredünk, mindannyiunknak.

Egy kis ízelítő az említett kommentekből:

"Basszus, ez az ember nekem szimpatikus! Végre egy progresszív csávó, aki észrevette, hogy ez az egyházi nyomulás erősen kontraproduktív, és próbál más utakat keresni. Hajrá!"

"Még 5 ilyen püspököt és még 1000 ilyen papot a magyar egyházba!!!!"

"Lehet, hogy megtalálja a híveit, esetleg a Bibliát is a katolikus egyház???"

"Rendkívül újszerű a Püspök Úr véleménye. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Valami elindult a Magyar Katolikus Egyháznál is úgy tűnik. S lehet, hogy nem is alakul rosszul."

"Keresi a kihívásokat. Igazi Beer (!) Grylls ;)"

"Beer Miklós már a neve miatt is szimpatikus, a gondolkodásmódja pedig még inkább. Meghívnám egyszer Beer urat egy beer-re."

"Évek óta az egyetlen értelmes gondolat a keresztény egyháztól (ból) wow megvagyok lepődve!"

– Hamarosan eléri azt a korhatárt, amikor be kell nyújtania lemondását az egyházmegye vezetéséről. Milyen tervei vannak a következő, viszonylag rövid időszakra?
– Bizony, még három év van hátra a nyugdíjig. Érzem, hogy sürget az idő. Említettem a zsinatunk befejezését, amely nyomán egy gyakorlatias munkadokumentum mentén szeretnénk egyházközségeink életét átszervezni. A paphiány kapcsán nem várhatunk tovább: minél több munkatársat kell meghívnunk, feladatvállalásra buzdítva mindenkit. Gyakran eszembe jut, mit hagyok az utódomnak. Vajon lendületben lévő egyházat adok-e át? Leginkább a misztikus kapcsolat megélésére törekszem, vagyis az „imádkozzál és dolgozzál” alapelvet igyekszem életre váltani. Tudom, hogy sokan imádkoznak értem.

– Mit üzenne e sorok olvasóinak: hogyan tudnának Önhöz hasonlóan a maguk környezetében ilyen motiváló, meghívó életet élni?
– Ismét Ferenc pápától idéznék: lépjetek ki az önzés köréből! Bátran vállaljátok, hogy jobbá teszitek a világot! Leginkább pedig merjük kimondani mindannyian, Izajással együtt: itt vagyok Uram, engem küldj!

Beszélgetőtárs: Gégény István