A kérdésre nyilván nem lehet egyetemesen érvényes feletet adni, ám érdemes egy konkrét ügy mentén levonni az általános tanulságokat, nehogy buzgó hevülettel lejárassuk saját hitünket.
Ékes Ilona levelét megírta. Katolikusnak vallja magát, még országgyűlési képviselő is volt. Azzal sikerült felhívnia április elején magára a figyelmet, hogy „tájékoztatta a közvéleményt” arról a perről, amit az egyik hazai lap ellen indított. A kifogásolt címlap karácsony környékén, betlehemi környezetben ábrázolt politikusokat és egyéb, alighanem közszereplőnek minősülő személyeket. A volt országgyűlési képviselő, katolikus asszony negyedévnyi késéssel fontosnak érezte, hogy beperelje a lapot, mondván, gyűlöletbeszédet foganatosított a kereszténységgel szemben, megsértve a különböző keresztény felekezetekhez tartozók emberi méltóságát. Van néhány gond ezzel a beperlősdivel, nem is kevés…
1. A lap szerintem a legkevésbé sem a kereszténységet akarta önmagában kifigurázni, azt kreatívabban is kivitelez(het)ték volna. A kompozíció nyilvánvalóan a kereszténység zászlajával szívesen takarózó kormányzat és a harácsolás sajátos együttállására kívánt találóan rámutatni. Nem a címlappal van tehát alapvetően baj, hanem azzal, amire ékesen felhívja a figyelmet. Ez tényleg megérne 1-2 pert, de, mint tudjuk, a NAV elnöke például kivizsgálta, hogy ő tisztességes-e, majd kiderítette, hogy bizony az. Nincs szükség itt semmilyen perre, ugyebár.
2. Nekem sem okoz örömet a karácsonyi ünnep motívumainak ilyen módon történő felhasználása. Ám azon túl, hogy nem esik jól, egyrészt eszem ágában sincs felháborodni, másrészt képes vagyok elvonatkoztatni saját világnézetem rendszerétől, így valahol meg is tudom érteni a kollégákat. Akkor is, ha nem értek egyet velük. Konkrét üzenet van ezen a képen, de nem az, hogy „mi bunkó vallásgyűlölők vagyunk”, hanem valami olyasmi, hogy „elegünk van ebből az álszent bagázsból”. Persze eközben némileg ízléstelenek, gátlástalanok, mint nem először, és mint oly sok minden és oly sok mindenki körülöttünk. Ha bepereljük őket, nyilván hirtelen megváltoznak. Vagy mégsem?
3. Nem csupán a megértés hiánya fáj a volt képviselő asszony aktivitásában, hanem az, hogy teljesen krisztusiatlan módon se nem eltűr, se nem elvisel, hanem jól bepereli a gaz „gyűlöletbeszélőket”. Ami akár lehetne is hatékony, értékes eszköz egyes vitás helyzetekben, de a jelenlegi aligha az, az imént leírtak miatt. Mi lenne, ha ehelyett párbeszédet kezdeményezne a hölgy a vitatott témában, megkérdezné az adott lap szerkesztőségét, ezt most így hogy, mit akartak üzenni? Az egy kicsit nehezebb feladat, tipikus "szűk út". Amolyan keresztényi megoldás lenne.
4. Mire számít az illető a perrel? Oké, mondjuk megnyeri, a bíróság kötelezi a lapot, hogy tegyen úgy, mintha bocsánatot kérne. Őszinte lesz-e vajon ez, a jog eszközeivel kierőszakolt, formális „gesztus”? Ékes Ilona lelkiismeretét nyilván megnyugtatja majd, esetleg a katolikusság hősének gondolja magát, ám közben vélhetően még több „szimpatizánst” gyűjt Krisztus ügyének. Hiszen, lám, „ilyenek” a keresztények. Kedves többiek, ezúton jelzem, nem, nem vagyunk mind ilyenek, sőt.
5. A történet csúcsa az a tény, hogy a volt képviselő „tájékoztatja a közvéleményt” a perindításról. Miért? Miért nem elég, ha egy esetlegesen megnyert per után a lap kénytelen megtenni azt a lépést, ami aligha fog a szívükből jönni, de legalább a felperes boldog lesz? Tényleg az adott lap adott cselekedetéről szól ez a történet?
Akárhogy is legyen, én kérek elnézést az illető helyett, hogy így reagál valaki a kereszténység nevében egy ilyen ironizáló, egyébként sokakat kétségkívül bántó szerkesztőségi „üzenetre”. Mielőtt még valaki azt gondolná, mentegetni próbálom a lap tettét, megismétlem, amint fentebb már leírtam: nem értek egyet a politikai vélemény ilyen formában történő kifejezésével, és bánt is ez a kép (megjegyzendő: politika és kereszténység összemosása nem éppen újságírói találmány). Egyetértek viszont Szőnyi Szilárd kolléga közvetlenül karácsony előtt közzétett, ide kattintva elérhető reakciójával, a cikk mellett ráadásul az inkriminált címlap is megtekinthető – ha valaki esetleg lemaradt volna róla.
Azonban továbbra is a párbeszédben hiszek. E blogom bejegyzéseinek sorában nem is olyan nehéz felfedezni például az érintett lap egyik legvérmesebbnek tartott publicistájával folytatott dialógusaim nyomait. Több dologban nem értünk egyet, de találtunk közös nevezőket.
A melldöngető pereskedés hihetetlenül idegen az én Istenemtől, a hitemtől, a világnézetemtől. Elfogadom, ha mások másként vannak ezzel, mégis fáj az egyházi köntösbe bújtatott elégtételvételi szándék. Ideje lenne már levetni azt a bizonyos köntöst, és inkább szóba állni a kritikusainkkal! Ha pedig kiderül, hogy van min változtatnunk, akkor elkezdhetnénk a saját gerendánkkal foglalkozni, az ilyen kétségkívül kellemetlen szálkák piszkálgatása helyett.
Friss fejlemény, hogy Ékes Ilona elbukta a pert a lap ellen. A bíró megtette ugyanis azt, ami a volt képviselőnőnek nem jutott eszébe (ha már magától nem jött rá arra, ami egyébként nyilvánvaló): megkérdezte a szerkesztőket. Ők pedig elmondták: "nem a vallás a kritikájuk tárgya, hanem a pénzéhes politikusok, a képen ugyanis egy hasonlat látható." A fellebbezés helyett érdemes lenne inkább levonni a tanulságokat...
Gégény István
