Nagyböjt: amikor nem a torkunkban dobog a szívünk

2015. február 18. Gégény István

Húshagyó Kedd, Hamvazószerda, Torkos Csütörtök, Nagypéntek majd -szombat, ami már szinte vasárnap, Húsvéthétfő – bonyolult dolog ez a böjt és környéke. Nem könnyű kiigazodni benne, pedig érdemes.

 

Lehet nem szeretni a torkoscsütörtöközés egyre terjedő divatját, ám felfoghatnánk ezt akár úgy is, hogy némelyek szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út. Mint ismert, ennek a Torkos Csütörtök nevű népünnepélynek az a célja, hogy Nagyböjt kezdőnapja, Hamvazószerda és a negyven napos terminus első, ugyancsak húsmentes péntekje között a lelki táplálék mellett némi fizikális betevővel enyhítse természetszerűleg jelentkező éhségét a kitikkadt hívő. Egy másik értelmezés szerint a Hamvazószerda előtt készült, még megmaradt húsételek elfogyasztásának dedikált napja próbál lenni az első böjti csütörtök, így nem hagyván kárba veszni a maradékot. Akárhogy is legyen: noha nem áll rendelkezésemre pontos kimutatás, bátran megkockáztatom, valamiért leginkább azok hódolhatnak a csütörtöki éttermi szertartásnak, akik aligha tartják, avagy élik meg lelki mélységeiben a böjti időszakot.

 

A vendéglátóipari nevezetességgé deformálódott alkalom ráadásul napjainkra kitermelte a maga Torkos Szerdáját, sőt, létezik többnapos Torkos Csütörtök is, mindent a hasnak – és az éttermi bevételnövelésnek – alapon.

 

torkos_lila.jpg

 

Ha elfogadjuk, hogy sokak számára ez a kiindulópont a böjt megközelítéséhez, nincs más teendő, mint felismerni a bejáratot. Ez pedig a bendő, avagy a torok, esetleg a száj. Merész felvetés, belátom, de mi lenne, ha a torkos napok nyomán, helyett, után a böjti időszakban füles napokat tartanánk? Ki melyik hétköznapot érzi szimpatikusnak, vagy lehet akár mind a 40 napra vonatkoztatni. Füles Szombat – hogy hangzik? Annyira talán nem ciki...

 

A lényeg ilyesmi lehetne: a Húsvétig előttünk álló napokon, legalább hetente egyszer próbáljunk meg a szájunk mellett/helyett a fülünkkel aktívabban „táplálkozni”! Többet hallgatni, meghallgatni, befogadni. Odafigyelni valami másra, mint amire szimplán a gyomrunk vágyik. Nyilván ismerős tapasztalat, hogy amikor becsukjuk a szemünket, vagy vaksötétben tapogatózunk, rövid időn belül valamely más érzékszervünk érzékenysége felerősödik. Több neszt meghallunk, másként észleljük azt a világot, amely eddig is körbevett bennünket, ezáltal gazdagabb összképre tehetünk szert.

 

Nem tűnik se bölcs dolognak, se jó illatú áldozatnak pusztán parancsra betartani bármilyen vallási szabályt, ha közben nem születik belőle semmilyen érték, ha máshol jár a szívünk szándéka, mint a cselekedeteink. Ám ha elkezdünk többet figyelni, fülelni, talán kiderülhet, hogy nem csupán nem jelent embertelen szenvedést a böjtölés, hanem éppenséggel hatékonyan támogathatja, hogy a testi vágyainkról átkerüljön a fókusz a belső építkezésre.

 

Mert minden ellenkező híresztelés ellenére a böjt a gazdagodás, a fejlődés időszaka, nem a fogyókúrázásé.

 

Füles Nagyböjtöt kívánok mindenkinek!

 

Gégény István