Lehetnénk lazábbak, de a közösség éltető - fiatalok az egyházról, I. rész

2015. január 27. Gégény István

A katolikus egyházban létezik egy elterjedt gondolkodási mechanizmus. Nem kizárólagos, vannak üdítő kivételek is, ám úgy tapasztalatom, az ismerősi körömben ugyancsak sokan hasonlóan látják, hogy bár az intézményrendszer számos választ kínál a világ számára, ezek a feleletek nem feltétlenül találkoznak az érintettek kérdéseivel. Alighanem azért, mert maga a közvetlen, nyitott, más értékrendeket, világnézeteket megértő, elfogadó kérdezés nem igazán része a katolikus kommunikációs kultúrának. Hogy ez hová vezet, arról érzékletesen vallott megkérdezésemre Beer Miklós püspök, más oldalról ugyanazt a problémakört világította meg Tomka Ferenc, a lelkipásztorkodás elhivatott tanára is.

Nemrég egy pap barátom azzal fordult hozzám, hogy adjak neki tanácsot: mit tegyen, hogy többen járjanak az adott célcsoport részére meghirdetett hittanjára. Sorolta az ötleteit, vajon milyen formában, milyen módszerekkel lehetne jobban megszólítani ezeket az embereket. Megkérdeztem: miért gondolja, hogy egyáltalán hittanra akarnának járni, miért pont ez lenne az igényük? Pár mondattal később rávezette saját magát a lényegre: vagy inkább kérdezzem meg őket? Nem bonyolítottam túl a reakciót – egy szmájlival válaszoltam.

A viszonylag bőséges bevezető arra szolgált, hogy megindokoljam a mostani bejegyzése(i)m célját. Katolikus fiatalokat kérdeztem ugyanis arról, hogy miként látják saját egyházukat. Bár biztosan megtették ezt mások is máskor, máshol, a válaszok meggyőztek róla, hogy érdemes időnként tükörbe néznünk, úgy, összegyházilag. Aktualizálni a helyzetképet, kalibrálni az iránytűt, akár újratervezni az útvonalat. Mivel nem szerettem volna kiműteni az értékes észrevételek többségét, inkább úgy látom helyesnek, hogy több tételben adom közre a véleményeket. Így sem rövid az első felvonás - igyekeztem (kétségkívül szubjektív) kiemelésekkel és kategorizálással megkönnyíteni az olvasást.

fiatalkereszt.jpg

A felmérés módszeréről

Néhány egyszerű kérdésemre kapott válaszokat összegeztem ebben a cikkben. Lehetőséget adtam a válaszadóknak, hogy akár pár szóban, akár bővebb terjedelemben kifejtsék gondolataikat – kinek mi van épp a szívében. 15-30 év közötti, egyedülálló, katolikus felekezetűeket kérdeztem, változatos területi lefedettséggel, mindkét nem képviseli magát a válaszadók között. Ők alkotják napjainkban az ifjúságpasztoráció tipikus közegét. A felmérés szakmai értelemben nem reprezentatív, hiszen ehhez nem adottak a feltételeim, semmilyen forrás nem áll rendelkezésemre. Néhány tucatnyian jeleztek vissza, így is elég színes lett az összkép, miközben kritikus fókuszpontok is kirajzolódtak a vélemények alapján. Köszönöm a kezdeményezésben részt vevő fiataloknak, hogy időt, energiát áldoztak a válaszadásra, s remélem, hasznos párbeszéd alakulhat ki a felvetéseik nyomán! A válaszok lényegi részeit a jelzett fókuszpontok mentén idézem, kommentár nélkül – amint a fiataloknak megígértem, anonim módon.

* * *

A közösségről

"Az egyház szerintem alapvető minőségében jó dolog. A szervezet léte mögött meghúzódó gondolat, az egység megteremtése szerintem alapvető a hitünk szempontjából. Persze igaz, hogy a sok pozitív dolog, ami a létét megalapozza, az emberi tényező fogyatékossága miatt mindenfelé torzul. De nekem segít, ha néha tudatosítom magamban, hogy ez nem azért van, mert a gondolat hibás. Ami gyakorlatiasabb és pozitívum, az a közösségek megléte. Nekem személyesen rengeteget segített itt Budapesten, hogy olyan embereket találtam, akik nem csak a hitem szempontjából segítenek, hanem társaságot, barátokat jelentenek. És tudom, hogy van mindenféle közösség a világban… bármilyen „közös” ügyre lehet közösséget formálni. De szerintem még egy ilyen, mint az Istenhit… nincs. Ebből kifolyólag az egyház, mint közösség, és a benne lévő sok-sok apró közösség igenis szuper dolog."

"Jobban össze kellene fogni a közösségeket, kicsit felpezsdíteni programokkal."

"Jó az összetartás, a másokra való odafigyelés, és ezeknek minden árnyalata."

"Jó a közösség élménye. Rengeteg közösség van, amibe csatlakozni lehet. Persze nem feltétlen lesz ideális az első, mint ahogy nekem sem, de idővel az ember megtalálja azt, ahol jól érzi magát, ahol helye van, és ahol a többiekért is tud dolgozni."

"Örülök a közösségi erőnek, az összetartásnak. Jó az egymás iránti szeretet, kedvesség, törődés. Nem tudom, jó válasz-e, de jók a prédikációk. :))"

* * *

Az egyház intézményrendszeréről

"Nagyon nem szeretem az egyház világi szervezet jellegét, amivel újra és újra szembesülök. Ahonnan származom, arrafelé több az olyan, általam nem hiteles embernek tartott plébános, akik a kevés hívővel kapcsolatban a templomban az egyházadó és a perselypénz csökkenő bevételeit előbb említik meg, mint azt, hogy ideje tenni valamit az egyháztól való elidegenedés ellen. Az is baj, hogy a „jó papokat”, akik képesek felrázni, vagy épp felépíteni egy helyi közösséget, a városokba, sőt, sokkal inkább a nagyobb városokba koncentrálják, míg a kis falukban szerintem többnyire haldoklik a hitélet. Ami otthon megy, az tényleg botrány. Az egyik atya már lassan 9-10 falut lát el, aki a mi falunkban van, annak meg szerintem az az egy is sok, amit kapott."

"Túl komolyan vesznek mindent. Jó, az egyház komoly dolog, de azért vehetnék lazábbra a figurát."

"Nagyon jó az egyházban maga Ferenc pápa. Bevallom, a munkásságát nem követem részletekbe menően, de szerintem zseniális a marketingje, amellett, hogy nyilván kivételes személyiség is. És az mindenképpen jó, hogy felismerte az egyház, illetve annak vezetői, hogy egy ilyen jellegű vezetőre van szükség. Mert ő igazán közszereplő lett. Ez egy lépés afelé, hogy olyan embereket is meg lehessen szólítani, akiktől egyébként távol állnak az egyház által képviselt tanítások."

"Jó, hogy vannak szerzetesrendek, jó, hogy van hierarchikus felépítés, és jó az egyházban, hogy VAN."

"Nem jó az egyházban a világi nézeteket valló papság (pénzcentrikusság, a jóléthez való ragaszkodás a szerényebb életkörülmények helyett), az elanyagiasodás."

"Szerintem jó az egyházban, hogy ők is próbálják kihasználni egyre jobban az internet adta lehetőségeket, s megpróbálják ezen keresztül is megszólítani az embereket, itt gondolok Ferenc pápa Twitter üzeneteire is, vagy hogy majd lesz az ifjúsági világtalálkozó Krakkóban, s hogy már arra is megy a készülődés itt a Facebookon keresztül is, lehet követni az eseményeket. S ezen keresztül leginkább a fiatalokhoz próbálnak szólni."

"Túlságosan begyöpösödött. Kevés az ifjúsági program, mise."

"Az egyház a lehető legjobb életvezetési tanácsadó. Mert alapból nem annak születtünk, aminek Isten teremtett minket. Isten pedig az egyház által segít nekünk azzá válni, amivé Ő akarja, hogy legyünk. Az egyház a folyó, aminek a sodrásába ha beleállunk, nem csak elvisz Istenhez, de ahogy a víz a köveket csiszolja, úgy segít változni a személyiségünknek is."

"Nem mindig merjük felvállalni a konfliktusokat, mert úgy gondoljuk, az a fontosabb, hogy megőrizzük a békét. Ez azonban nem segít. Inkább csak feszültséget generál az emberi kapcsolatokban, hogy nincsenek kimondva a problémák. Nem megbocsátunk és megoldunk egy problémát, hanem elássuk őket jó mélyre, és reméljük, hogy többé nem kerül elő."

"Jó, hogy vannak olyan elöljárók, akik merik vállalni a véleményüket még akkor is, ha az nem feltétlenül egyezik a hagyományban lévő véleményekkel."

"Naggyon jó, hogy színes az egyházunk. Mindenki megtalálhatja a számára megfelelő habitusú, stílusú közösségeket. Részt vehet olyan programokon, amelyek őt érdeklik. Lehet találkozni olyan emberekkel, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint engem. A mai világban szükség van arcokra, akiket lehet kötni egy dologhoz. Szerintem jó, hogy nekünk vannak ilyen emberi arcaink. Akik mondandójukkal és tevékenységükkel valóban az örömöt hirdetik."

 "Szerintem általános probléma van sokszor a papsággal. Sok ismerősöm, barátom van a római és görög kispapok, papok között. Mindkettőnél, bár igaz a görögöknél erőteljesebben érzem a „(családi) business” folytatását, mintsem a valódi elkötelezettséget."

"Jó a szociális támogató, karitatív szervezetek tevékenysége. Bár például a baptisták gyors reagálású fellépéséről, a médiában is hatékony működéséről e téren még lehetne példát venni."

"Nem jó az anyagiasság aránytalansága. Így például, tekintettel az egyházi adóra, az állami támogatásra, bizonyos területeken vissza kellene szorítani a pénzbeli ellenszolgáltatás kérését. Temetésért egyszerűen nem szabadna külön pénzt kérnie a papnak, mert ez alapvetően bekövetkező esemény, amit nem lehet befolyásolni, ez ilyen értelemben nem lehetne külön szolgáltatás."

"Jónak tartom az ökumené felé való nyitottság fenntartását, és nemzeti keretek között is történő rendszeres megnyilvánulását (pl. ökumenikus imahetek)."

* * *

Házasság előtt, után, helyett

 "Az egyház nem tud korszerűen kezelni bizonyos kérdéseket. Ott van az elváltak helyzete, vagy a házasság előtti szex – az utóbbival kapcsolatos álláspontot elég rosszul kommunikálják szerintem az egyház különféle szervezetei, nem egységes az üzenet (az egyes emberek "ámokfutása" a témában a legfőbb probléma). Amikor van olyan egyházi személy, aki egy lelkigyakorlaton kimondja, hogy házasság előtt tilos a csók… vagy épp a másik véglet, mert ilyennel is találkoztam már. Szerintem ezek annyira érdekes és fontos kérdések a fiataloknak, akik jól szeretnék megélni a kapcsolatukat, hogy egységesen, és újszerűen KELL vele foglalkozni."

 "Több önismereti, párkapcsolati téma kellene, mert ez érdekli a fiatalokat. A "házasság előtt vagy után" üggyel akad a többségnek gondja..."

"Nem jó a vallásgyakorláshoz kötődő dogmáknak és egyéb előírásoknak a modern korban való elvárása anélkül, hogy a betartás nehézségének okairól érdemben nincsen "hatásvizsgálat" és párbeszéd. Így például az óvszerhasználat kérdése, aminek elvárt mellőzése a modern korban már számtalan hívőnek okoz nehézséget, pedig házasság esetén ez önmagában nem gátolja meg annak betartását, hogy a házasság könnyebb tervezéssel ugyan, de a gyermekvállalásra irányuljon. Önmagában házasság nélküli szerelmi kapcsolat esetén is aránytalan okból támaszt akadályt az emberi természetes vágyak megélésében."

"Az egyház túlságosan merev. Oké, ez most lehet, gáz lesz, de szerintem a fogamzásgátló tablettákat sem kellene bűnként kezelni. Illetve a szex is: az a véleményem, hogy amikor a Biblia íródott, akkor ugye még 14-15 évesen házasodtak az emberek, olyankor még (jobb esetben) nem érdeklődnek a fiatalok a nemi élet irányába, de mivel ez a küszöb (házasság) kitolódott, fejlődhetne ez irányba az egyház."

* * *

A misszióról

"Többnyire nem jól kommunikálunk a nem vallásos emberekkel. Szerintem fontos lenne valamilyen szintű igénykeltés – nem feltétlenül a katolikus egyház álláspontjára, hanem általában az anyagi igényeinken túli gondolkodásra. Nagyon sok ember a korosztályomból egyszerűen nem gondolkodik ilyenekről, és nem azért, mert rossz ember, hanem mert sosem látta maga előtt példának. Úgy gondolom, erre azért emberségéből fakadóan mindenkinek van igénye, akkor is, ha ez nem tudatosul sokakban."

"Szomorú, hogy mi, keresztények nem igazán merünk nyitni más emberek felé, túlságosan be vagyunk zárkózva, s nem merjük megélni a mindennapjainkban Jézus tanításait. Gyakorlatiasabbá kéne tenni a hitünket, hiszen a tettek nélküli hit holt hit! Csak nagyon nehéz elkezdeni, főleg, ha ebben egyedülinek érezzük magunkat."

"Általános probléma szerintem az emberek megszólítása. Az egyházi erkölcsök sokkal magasabban vannak, mint a mai embereké. Gyakran úgy érzem a két szint között nincs kapcsolat. Természetesen az egyházé a helyes, hiszen nem én, nem az ember az abszolút mérce. Szükség van, hogy kapcsolatot alakítson ki, ami által maga felé húzhatja, nem pedig a magasból ostorozza. Pont úgy, ahogy Ferenc pápa mondta, szükség van tornacipős, sörözős szentekre."

"Az egyház szerintem nincs felkészülve a friss megtérőkre."

"Nem jó a nyitottság hiánya. Vannak nagyon nyitott és nagyon érdeklődő tagjai az egyháznak, de vannak azok, akik az egyház szabályaival és parancsolataival takaróznak, mert így vannak "érveik" arra, hogy másokat megszóljanak. Ebből következik, hogy magasabb rendűnek képzelik magukat a többi embernél, és felhatalmazva érzik magukat arra, hogy lekezelően bánjanak olyan emberekkel, akik nem a katolikus egyház tagjai. A fiatalos lendület (ami jó, hogy van és egyre terjed) sokszor kimerül abban, hogy egymással beszélgetünk, belső programokat szervezünk (mindig mindenhol ugyanazok az emberek, egy kicsit csúnya szóval élve: beltenyészet)."

* * *

Az elnéptelenedő templomokról, a liturgiáról

"Bizonyos helyeken kevesebben járnak misére, máshol meg nem. Ennek oka szerintem a kulturális és társadalmi változások, meg a hiteles, karizmatikus papok embereket vonzó ereje. Amennyire szüleim elmondásaiból tudom, régen általános szokás volt a misére járás. De nem gondolom, hogy annyival több hitét megélő ember volt. Annyi változott, hogy elveszítette a társadalmi esemény színezetét a dolog. Ami ebben probléma, hogy régen a sok ember, akik ott voltak, legalább minimálisan megismertették a gyerekeikkel a katolikus hit alapjait, és ez legalább lehetőség volt a következő generációnak arra, hogy ők később mélyebben gondolkodjanak a hitről. Szóval a folyamat kicsit talán exponenciális."

"Egyre kevesebben járnak a lustaság, az időhiány, munka miatt, vagy haragszanak a papra."

"Nem jó, hogy nincs megszabva a prédikáció maximális hossza."

"A templomok tele vannak öregekkel. Nincs elég motiváció a fiataloknak arra, hogy elmenjenek templomba. A lényeg: több motiváció kellene."

"Minden nagyon felgyorsult, mindenki állandóan siet, és sokszor az idő hiányára fogjuk, hogy nem tudunk elmenni a templomba."

"Szerintem nincsenek jó papok, akik normálisan törődnének a híveikkel. A papok feladata nem a szószékre és arra az 1 órára korlátozódik, hanem egész életükre."

"A gitáros misék nagyon jók! Hatalmas élményt ad az összes alkalom, azon kívül, hogy remek emberekkel találkozhatok ezen keresztül!"

"A szentmise aránytalanul kötött tartalma nem jó. Nyilvánvalóan szükség van általános részekre, nem szabadna teljesen kötetlennek lennie, viszont sok esetben a "legszabadabb" rész, a prédikáció szinte alig ad egyedi, egyéni jelleget, élményt a hívőknek. Bár ez természetesen a pap felkészültségén, retorikai képességén, igényességén múlik."

"A fiatal papok alacsony száma és a misék egyedi élménynyújtásának megfogyatkozása is lehet a templomok kiürülésének az oka. Utóbbi sajnos a farizeus-szerű, pusztán a misén való jelenléttel és a rutinszerűen elvégzett, gyónással letudott vallásgyakorlás erősödése felé hat (nem tartom magam a legjobb katolikusnak, és rám is hatnak a fentiek, de szeretném én is jól megélni a hitemet)."

"Az emberek sajnos sok esetben személyhez kötik az egyházhoz fűződő viszonyukat. Nem a lényegre koncentrálnak, a lelki békéjük keresésére, az Istennel való kapcsolatuk megerősítésére, hanem egymás kibeszélése, kritizálása a fő téma, és emiatt sokaknak elmegy a kedve attól, hogy közösségbe, templomba járjanak. Egymás befolyásolása is hatalmas erőt képvisel: ha az egyik nem jár templomba, akkor nem megy a másik sem... nem önmagunkra figyelünk, a mi saját lelki éhségünk csillapítására, hanem a tömeg szavára, hogy az mit diktál."

"Sajnos nagyon kevés fiatal van, már a faluban is, nemcsak a templomunkban. Inkább idősek járnak. Szerintem azért járnak egyre kevesebben, mert ebben a rohanó világban nem tudnak kikapcsolni az emberek, sokan még szombaton is járnak dolgozni a középkorúak. Csak vasárnap vannak otthon, ekkor töltenek el több minőségi időt családtagjaikkal, s ha nem gyakorló keresztények, nem mennek a templomba, noha magukat vallásosnak mondják. A szülők leginkább főznek vasárnap délelőtt, a gyerekek inkább alszanak, vagy átjátsszák a délelőttöt, s nem érzik, hogy templomba kéne menniük, mert hiába küldi el az anyukájuk őket, az nem olyan. A példamutató az lenne, ha a család együtt menne. Inkább már idős korban jut arra idejük az embereknek, hogy elmenjenek a templomba."

"Az egyház számomra Isten szeretetét közvetíti. Nekem nagyon fontos ez, mert persze én is sokszor érzem elveszettnek és magányosnak magam. Bennem is ott van, hogy nekem csakis egy másik ember, vagy csak egy megfogható, felfogható dolog tud segíteni. Ilyenkor többet szoktam imádkozni, de ha ez sem segít, elmegyek egy misére. Talán a környezet miatt is, de ott mindig hatványozottabban érzem ezt a szeretet, ami már szokott segíteni."

"Az emberek lassan elfogynak a templomból – az okát azonban nem tudnám megmondani. Talán, mert nem mindig azt kapják, amit várnak."

"Egyre kevesebben ismerik a katolikus hitet, így esélyük sincs misére járni. A Katolikus Egyház, nem vonzó a fiatalok számára, de alapból a katolikus hit sem. Mert parancsokkal lekorlátoz és kötelességekkel jár. Nyilván, aki tényleg ismeri a katolikus hit alapjait, az nem így gondolja. A felnőttek közül sokan úgy gondolják: inkább adok egy kis pénzt egy hajléktalannak/jót teszek valakivel, templomba járni nem olyan fontos. Az idősebbek, meg akik rendszeres misére járók, sajnos hamar elhunynak, és mivel nem jön az utánpótlás, egyre kevesebben vannak a miséken."

"Nem szeretem a nagy, hangos szertartásokat, gyakran show műsornak élem meg a misét. Sokkal közelebb áll hozzám a kis csendes, néhány emberes szertartás. Ezért is szeretek inkább hétköznap este járni."

"A templomok elnéptelenedésének első oka szerintem a formaiság. Az egyházi énekek kifejezetten valami balkáni gyászhimnusznak tűnnek. Mintha azt közvetítenék, hogy Isten szemében csak jelentéktelen porszemek vagyunk, pedig szerintem igenis minden egyes ember fontos Neki. A másik ok, hogy a mai társadalom saját magát tartja a középpontnak, az erkölcsi mércének. Ezért nehezen fogadja el Isten tanítását. Mert csak azt látja, hogy van egy pap, aki sok dologról beszél, ami az emberek egy része szerint butaság. A harmadik pedig ismét csak egy formaiság. Vagyis addig járok templomba, amíg nekem jó. A pap is ember, és lehet, hogy fog olyat mondani vagy tenni (misén, vagy azon kívül bármikor), ami engem megsért. Ezek után nem vagyok hajlandó jobb esetben – hozzá – járni misére."

"Nem érzem úgy, hogy kevesebben járnának templomba. Bár én szerencsés helyzetben vagyok, mert aktív egyházi közösséghez tartozom. Ha mégis így van, az is lehet az ok, hogy nem akarnak korán kelni, vagy nem akarnak időt pazarolni erre. Meg papfüggő is a dolog. Nemrég voltam egy teljesen "amerikai stílusú" misén, ami nekem nem igazán jött be. Lehet, hogy az emberek csalódnak az egyházban, azért, mert esetleg olyan papjuk van, aki nem tud jól prédikálni. De ez csak egy gondolat. Remélem, nem vertem ki nagyon a biztosítékot."

* * *

A gyónásról

"Jó, hogy katolikus vagyok, mert nekem fontos a gyónás. Nagy kegyelemnek tartom."

"Nagyon jó az egyházban a gyónás szentsége, a feloldozás, a szentmiseáldozat, a hitvallás."

* * *

Az ifjúsági találkozókról

"Édesapám mondogatja mindig, hogy mekkora mázlim van, mert az ő idejében nem voltak ilyen rendezvények. Szeretne ő is megint 20 éves lenni, hogy átélhesse ezeket az élményeket."

"Örülök a nagyszabású ifjúsági összejövetelek stabilitásának és erősödésének."

* * *

A papi nőtlenségről

(Itt jelzem a bejegyzést esetleg olvasó paptestvéreknek, hogy igaz, erre a területre nem láthatnak rá teljes egészében a civil fiatalok, ezért megfelelő szűrővel érdemes olvasni a véleményüket, ám mivel rákérdezés nélkül előhozták a témát, érdemes megfontolni a szavaikat.)

"Szerintem a cölibátus az egyik legértelmetlenebb dolog a katolikus egyházban, mert az, hogy valakinek van egy társa, nem csökkenti az Istennel való kapcsolatának erősségét."

"Nem jó, hogy a papok nem nősülhetnek."

* * *

A válogatás második része ide kattintva érhető el.