Kell itt lenn egy ország

2014. december 18. Gégény István

Amikor a mennyországot próbáljuk elképzelni, néha valamilyen helyre gondolunk, talán valamiféle megfoghatatlan állapotra. Akármerre is helyezzük el a jelen létünkhöz képest, szinte biztosan valahol máshol keressük, valahogy más keretekbe ágyazzuk ahhoz képest, ahol, amint vagyunk.

Talán tényleg így van, ám egy kicsit kételkedem. Mert ha Isten maga a lét teljessége, és a mennyország az ő színről-színre látásával azonosítható, akkor valamiféleképpen már földi életünkben is meg tudjuk élni a mennyországot, noha tökéletlenül, hiányosan, mégis részt kapva, látva abból, ami eljövendő.

papaolel_500.jpgAz egyház az országépítők közössége

Jézus születése, karácsony nagyszerűsége épp abban áll, hogy a Megváltó megtestesülésével ez az ország közénk érkezett. A kőtáblák merev parancsai, a szellő, a tűzoszlop jelnyelve után humánus gesztusokkal, érzelmekkel, érintéssel, kimondott szavakkal is megnyilvánult Isten. Baráti, rokoni kapcsolatokat épített, lepényt evett, bort ivott, homokba rajzolt, ostort font. Énekelt is – ebben annak ellenére biztos vagyok, hogy a Biblia közvetlenül nem nagyon említ ilyesmit. Aludt, izzadt, vérzett, sírt, meghalt.

Már és még nem – így próbálja szavakkal kifejezni a teológia Isten országát, s ebből a feszültséggel teljes gondolatpárból ezúttal az elejére hívnám fel a figyelmet. Karácsony ajándéka, hogy már épül Isten országa. Nem fent, a felhők felett, nem valami elgondolhatatlanul ködösen transzcendens homályban, hanem itt, ma, köztünk.

A Casting Crowns dala arra figyelmeztet, hogy amint sokan kényelmesen átaludták azt a bizonyos éjszakát a Betlehemben tartózkodók között, amelynek során az élet királya megszületett, úgy a XXI. században, akár Amerikában, akár a világ bármely pontján – bizony, Magyarországon is – komoly esélyünk van rá, hogy átaludjuk az életünket anélkül, hogy találkoznánk, kapcsolatba kerülnénk azzal, aki meg akar születni bennünk, köztünk.

Mert Isten találkozni akar velünk, általunk is építeni akarja országát. Mindennapi szeretet-döntéseink, jó cselekedeteink ugyanis apró, ám fontos építőkövei annak a bizonyos országnak.

Akár globális szinten tekintünk körbe a világunkon, akár saját hazánk aktuális helyzetére gondolunk, akár közvetlen környezetünket vesszük szemügyre, aligha lehetünk teljességgel megelégedve azzal, amit látunk, tapasztalunk, megélünk. Kell itt lenn egy ország, ami bárkit átölel, kell itt lenn egy ország, ami sosem múlik el. Az Örömhír pedig az, hogy már létezik ilyen ország.

Építsük tovább szívmelengető mosollyal, baráti öleléssel, egymásra figyeléssel, áldozatvállalással, boldog percek színes füzérével – sok szeretettel!

advent_szfv.jpg

Konkrét példát is tudok mutatni a leírtak megvalósítására: a Székesfehérvári Egyházmegye olyan rövid karácsonyi jókívánságokat gyűjtött a honlapján, amelyeket december 21-én 18-22 óra között a Püspöki Palota homlokzatán fognak megjeleníteni. Apró figyelmesség, pár egyszerű technikai lépés, és máris sokszorozódik az öröm. Nem olyan bonyolult, ugye? Még kivetítő sem kell hozzá, sőt, szinte semmire nincs szükségünk. Ha például Nick Vujicic végtagok nélkül nem csupán boldog apa tud lenni, hanem lelkes és módfelett hatékony országépítő, akkor nekünk, neked és nekem mi mentségünk lehet rá, hogy távol maradjunk ettől az isteni kalandtól?

Legyen ez a születés-ünnep saját belső megújulásunk, mások számára talán észrevehetetlen, mégis eget rengető, hegyeket mozgató, sebeket gyógyító, országépítő erővel bíró újjászületésünk ünnepe!