Mit fogunk enni?
Dr. Fekete Ágnes 2019. december 06.

Mit fogunk enni?

Ősidők óta érdekel, hogy hogyan lehetne a mai körülmények között, de természetesebben, emberségesebben élni. Volt olyan időszak, amikor kecskét fejtem, sajtot készítettem, kenyeret sütöttem. Büszkeséggel töltött el, hogy mindent a saját kezemmel készítettem, amit az asztalra tettem. Ma már én is feladtam.

gettyimages-626615532.jpg

Egyszerűen nincs idő erre. Mégis, mit tehetünk azért, hogy abban az élettempóban, azok között a lehetőségek között, ahogyan élünk, egészségesebben viszonyuljunk a mindennapi kenyérhez? Ez volt a tegnap este kérdése az Áldott légy! előadás-sorozatnak a Párbeszéd Házában.

Három előadó a kérdés három színét villantotta fel: a föld kíméletes művelése, az élelmiszer biztonságos beszerzése, végül a városi életben is megvalósítható kertészet.

Mindennek Sajgó Szabolcs SJ gondolatai adtak keretet, aki elmondta, hogy Ferenc pápa kifejezett kérésére gondolkodik ennyire intenzíven a rend a teremtésvédelem lehetőségein. Nem külső parancsról van szó, hanem azt értették meg, hogy a teremtésvédelem a szívünket sürgeti arra, hogy térjünk meg! Belső átalakulásra ösztökél minket ma az is, amilyen állapotban a Föld ökoszisztémája van. A magyar jezsuiták is szeretnének abba a közös gondolkodásba bekapcsolódni, amelyre a Holnap című film is sürget. Egyrészt ne csapjuk be magunkat, és vegyük észre, hogy a mai életünk felemészti a saját jövőnket! Másrészt keressük meg azokat a pozitív kiutakat, amelyek ma is szerte a világban léteznek, és példát adnak. Ilyenek, hála Istennek, Magyarországon is vannak szép számmal, például Mag Zsuzsa kertje!

Mag Zsuzsa Száron él, alapvetően kutató-biológus, de miután néhány éve megismerkedett a permakultúrával, jelenleg egy erdőkert közepén él, ahol úgy érzi, az édenkertben lakik.

Elmesélte saját gondolkodásának az alakulását: ha el szeretnénk indulni a fenntarthatóság fele, helyi gazdáktól kell beszereznünk az élelmünket, és ez növelni fogja biztonságérzetünket is. Ez az életmód  kevésbé sérülékeny, mert így nem ezektől a nagy rendszerektől függünk.

A permakultúrát a 60 as években kezdték felismerni és terjeszteni. Bill Mollison nevéhez fűződik. A szó gyöke a permanens, állandó szó. „A permakultúra olyan mezőgazdaságilag termelékeny rendszerek tudatos tervezését és fenntartását jelenti, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és stressztűrésével. Ez egy harmonikus integrációja a tájnak és a benne élő embereknek, akik megtermelik a saját élelem- és energia-szükségletüket, lakóhelyet teremtenek, illetve minden más anyagi és nem anyagi igényüket fenntartható módon elégítik ki”- olvashatjuk a Permafórumon.

Hallhattunk Sepp Holzerről, aki Ausztriában ezer méter fölött gazdálkodik, és nagy terméshozamokat ér el ezzel a gazdálkodási móddal. Vagy Geoff Lawton Jordániában, aki ott dolgozik, ahol szinte nincs is termőföld, és megfogja a csapadékot, szép eredményeket ér el a permakultúrával.

Maddy Harland pedig Angliában olyan földeken dolgozik, amelyek a megművelhetőség határán voltak.

A természetről általában úgy gondolkodunk, mint amiben az ember főként kárt tud tenni, a környezetvédelem ezeket a károkat igyekszik orvosolni. De a permakultúra szerint lehetséges olyan gazdálkodás, amely az erdők logikájával működik, és amelyben az emberi tevékenység nem romboló, nem a földet kizsigerelő erő.

A legfontosabb, hogy úgy műveljük meg a földet, hogy egyben támogassuk is annak környezetét. Ez az a szempont, amely megkülönbözteti a biogazdálkodástól, hiszen abban a vegyszermentes termelés a lényeg, de lehetséges, hogy repülővel hozzanak hazánkba például bio-banánt, ami ugyanakkor óriási környezeti terhelés.

A permakultúrában a megfigyelés és a tervezés a legelső és legfontosabb szempont: vajon mi illik ide, mi az, amivel én is, és ez a föld is harmonikusan tud élni?

green-forest-2.jpg

Dezsény Zoltán, biogazda Terényben. Olyan helyi gazdaságot hozott létre, amelyet egy fenntartó közösség támogat. Ezt a termelési és elosztási módszert Community Supported Agriculture-nek, CSA-nak, vagy franciául AMAP-nak szokták nevezni.

Nem a megkapott zöldségek árát fizeti ki az, aki nála vásárol, hanem fenntartja a gazdaságot. Ugyanis mai korszakunk egyik legnagyobb becsapása, hogy azt hisszük, mi a termények árát fizetjük ki, amikor bemegyünk egy boltba, és vásárolunk. Valójában az élelmiszer mesterségesen alacsony áron kapható meg, mert a bankvilágnak ez az érdeke. Valójában sokkal több pénz, sokkal több emberi erő szükséges ahhoz, hogy egészséges, megbízható élelemhez jussunk.

A Magosvölgyi Ökológiai Gazdaság  minősített zöldségtermesztéssel foglalkozik, 0,5 hektár szabadföldi területen és 1.000 nm2 fóliában, Döntően kézi erővel termelnek 20-25 zöldségfajtát, amelyek között számos hagyományos és tájfajta található. Az ökológiai termesztési módszereken túl a gazdaság különlegességét a kísérletező-kutató hozzáállás jelenti. Főbb termékeik a klasszikus paprika, paradicsom, zöldborsó, mellett a csicsóka, az édesburgonya és a padlizsán. A MagosVölgyben azon dolgoznak, hogy a fenntarthatóság elveit a gyakorlatban is követő, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt etikus, vállalkozói alapon szervezett gazdaságot hozzanak létre. Céljuk egészséges, friss, szezonális élelmiszer előállítása és közvetlen kapcsolaton, bizalmon alapuló rendszeren keresztül történő elosztása.

Várják mindazon lelkes, a fenti elvekkel egyetértő jelentkezőket, akik - a közösség által támogatott mezőgazdaság modelljét alapul véve – zöldségközösségük tagjaivá szeretnének válni!

nevrol_arcrol_ismeri_a_fogyasztoit_02.jpg

A harmadik út azokat érinti, akik városban akarnak élni, és lakásuk közelében szeretnének mégis valami természeteset, valamit tenni azért, hogy asztalukra sajátot, finomat és egészségeset tegyenek!

Erről mesélt Rosta Gábor, a Városi tanya - kertek a városokban könyv szerzője, számos városi kiskert alapítója. A városi kertek Budapesten és Szentendrén mind önkormányzati fenntartású közösségi helyek, ahol 90% a közösség, és 10% a kert.  Így ír: „Nagyszüleink túléltek számos konfliktusos időszakot: világháborúkat, forradalmakat, diktatúrákat és ostromokat. Mégis túléltek, mert megvolt a képességük alkalmazkodni, elfogadni a megváltozott helyzeteket, megtalálni az új szemléletet és cselekvési módokat a túléléshez. Mi ebben vagyunk szegények: a változtatás, a túlélés képességében. Saját gyengeségeink: a kényelem szeretetünk, a függőségünk a szolgáltatásoktól, az előrelátás és hosszú távú tervezés hiánya, az egészségtelen életmódunk, és legfőképp a változtatási képtelenségünk. Az egyéni utak megtalálása, egészen másfajta szemlélet kialakítása, az elkövetkező évek túlélésének a záloga, nem az államtól várni a segítséget, hanem kisebb közösségekben létezni, általuk túlélni az átalakulási időszakot. Az új életszemlélet nem szólhat másról, mint az önellátásról, a takarékosságról és a környezetszemléletről.” Számos érdekes történelmi példát hallottunk, például a második világháború idejéről, amikor a városokban felszántották a parkokat, és fontossá vált az élelmiszer saját megtermelése. Ezek a közösségi kertek békeidőben igyekeznek mindenkit arra ösztökélni, hogy természetesebben, „normálisabban” éljen!

Nagyon érdekes este volt, érdemes eljönni legközelebb is, azaz 2020.február 6-án. Téma az energia kérdése lesz.

süti beállítások módosítása