Így működik a Gondviselés

2018. május 11. SZEMlélek

Árva gyermekek összetört álmait ragasztják össze évek óta holland önkéntesek Kárpátalján. Egy magyar nő így ismerte meg fríz férjét, ő meséli el a különleges misszió részleteit.

rat4.jpg

Az évezred kezdetén idegennyelvi és magyarságismereti táborra hívott a barátnőm, szülőfalujába, a kárpátaljai Rátra. Csak 80 kilométerre van a szülővárosomtól, de egy határ van közöttünk. A plébániához tartozó Gondviselés háza volt a központi épület, itt étkeztünk, itt ünnepeltünk a táborok ideje alatt. Egy idő után már nem lehetett táboroztatni, gyermekotthont kezdtek építeni a barátnőm szülei a püspök atya megbízásából. Szent Mihály Gyermekotthon lett a neve. Senki nem tudta a jövőt, hogy lesz, csakis a következő cél volt világos. Ehhez viszont mindig megérkezett a segítség is. Akkor a terv négy lakóház volt 10-10 árva gyermekkel. Ez vált teljessé az elmúlt napokban, április 27-én, amikor Majnek Antal munkácsi püspök felszentelte és megnyitotta a negyedik lakóházat is. A házba beköltöző család négy gyermeke mellé fogadott be hat testvért, akik nehéz körülmények közül származnak. Ők is a Gondviselésben bíznak.

rat1.jpg

Személy szerint én saját ügyeimet intézni utaztam Magyarországra, amikor megkértek, hogy az ide érkező hollandoknak segítsek tolmácsolni. Épp volt egy hely még a mikrobuszban. Ez az egész „vakáció” a Gondviselésre való hagyatkozást tanította meg számomra.

A World Servants (A világ szolgái) holland szervezet évekig segített a világ több országa mellett Ukrajnában is. Csoportok érkeztek egy-egy projekthez, ahol saját kezűleg építettek iskolát, vízvezetéket, gyermekotthont. Ráton az épületek szinte mind az ő segítségükkel épültek fel 2004 óta. Az első család 2007-ben költözött be, itt már nagyok a gyerekek. Néhány holland ember most már önerőből, kis csoportban jár vissza, az elkötelezett társaság megalakította a Rát Barátai Alapítványt, céljuk a gyermekotthon segítésén kívül a község ügyeinek felkarolása, támogatása is.

rat3.jpg

A gyermekotthonban újabb és újabb álmok születnek, miután az előzőek sorra megvalósultak. A gyermekek többsége nagyon nehéz háttérrel, családi tragédiákkal érkezik ide, nemcsak testileg, de lelkileg is már egész életre való terheket hordoznak. E terhek enyhítésére a szerető nevelőszülőkön kívül egy Rehabilitációs Központot is felépítettek, ami az egész régióból várja a segítségre szorulókat. A központot idén június 8-án nyitják meg, az ünnepség díszvendége Herczegh Anita, a magyar köztársasági elnök felesége lesz.

rat5.jpg

A rehabilitációhoz egy lovas terápiás központot is megálmodtak a gyermekotthon vezetői, ide már három lovat is ígértek a Kárpát-medencéből. Az istálló készen állt, idén a vakolás volt a holland csoport feladata. Az első nap azért még kellett szokni a munkát, mert egyikünk sem volt a malterozásra kiképezve. Amíg a megfelelő kézmozdulatot meg nem tanultuk, néha bizony szembe csapott a malter, később már sikerült a falra dobálni pár perc alatt egy vödör habarcsot.

rat7.jpg

Szakiskola is épül Ráton, bentlakással és konyhával, mert az általános iskola után helyben nincs középiskola, utazniuk is kellene a gyerekeknek, az oktatás színvonalával sincsenek megelégedve a szülők. Hasznos szakmákat szeretnének a gyerekek kezébe adni, hogy meg tudják állni a helyüket a világban. Ennek az új épületnek az alapjai lerakásában is segített a holland csoport kéthetes "kirándulása" alatt a helyi munkásoknak.

rat2.jpg

Számomra hihetetlen, hogy ezek az emberek évek óta visszajárnak. Valami vonzza ide őket, mindig nagyon lelkesek: szeretik látni, ahogy a gyerekek fejlődnek, ahogy a gyermekotthon és a falu épül, alakul, fejlődik, egyre több munka létesül abból az adományból, amit otthon egy éven át gyűjtenek. Szeretik újra látni az embereket, akiket már névről is ismernek. Szabadságukat és pénzüket áldozzák fel és mégis úgy érzik, hogy ők kaptak, amikor hazamennek.

Hálát adok a Gondviselésnek, hogy tíz éve úgy alakította az életemet, hogy Ráton lehettem és ott megismerhettem a férjemet, aki szintén egy holland csoporttal jött építeni. Most, egy évtized múltán újra tolmácsolhattam a fríz hollandok és az ukrajnai magyarok között. Nagy élmény volt látni, hogy ez idő alatt a helyiek is hogyan változtak a hollandok hatására, és a hollandokat is formálták az itt kapott tapasztalatok. A rátiak köszönik a hollandoknak, hogy munkájukkal és anyagilag is segítenek, valamint ösztönzik őket munkájuk folytatására. A hollandok köszönik a rátiaknak, hogy itt is otthon érzik magukat, kicsit gyermekeiknek a gyermekeket, testvéreiknek a falubelieket.

rat6.jpg

Köszönöm Istennek, hogy részt vehettem ebben a tevékenységben, tolmácsolhattam a szavakat! Az érzelmeket nem kellett tolmácsolni...

Kloosterman-Polyák Mariann