Róma egy külvárosi plébániáján járt Ferenc pápa múlt vasárnap. A szentmise előtt néhány gyermek kérdésére választ adott a Szentatya, de erre talán ő sem számított.

Arcát a tenyerébe temette, a sírástól elcsuklott a hangja, mégis példa lehet előttünk ez a kisfiú. Ferenc pápa magához hívta Emanuelet és megölelte, végül kérdését megsúgta a pápának.

- Bárcsak mindannyian úgy tudnánk sírni, ahogy Emanuele, amikor azt a szomorúságot érezzük a szívünkben, amit ő érez - mondta Ferenc pápa, miután a kisfiú visszaült a helyére. - Emanueletől engedélyt kértem, hogy elmondjam a kérdését előttetek is, és ő megengedte, ezért most megosztom veletek, amit mondott: Nem sokkal ezelőtt, az apukám meghalt. Ateista volt, de mind a négy gyermekét megkereszteltette. Jó ember volt. ...A mennyországba került az apukám? - idézte a kisfiú szavait.

- Milyen csodás dolog, ha egy gyermek azt mondja az édesapjára, hogy jó ember volt. Ez megmutatja, hogy ez a férfi igazi tanúságot tett a gyermekei számára. (...) Ha egy férfi ilyen gyermeket tudott felnevelni, aki elég bátor ahhoz, hogy sírjon mások előtt, akkor igaz, hogy jó ember volt. (...) Isten az egyetlen, aki eldönti, hogy ki megy a mennyországba. De hogyan reagálna Isten egy ilyen apára, aki ugyan nem adta meg a gyermekeinek a hit ajándékát, nem volt hívő, de megkeresztelte őket? Hogyan? Mit gondoltok? 

Az atyai szív! Az Istennek atyai szíve van. Gondoljátok, hogyha találkozik egy apával, aki nem hívő, aki megkereszteltette a gyermekeit és bátorságot adott nekik, gondoljátok, hogy az Isten képes lenne magától távol hagyni őt? Gondoljátok, hogy ezt tenné? Mondjátok hangosan, bátran!

A választ érdemes a felvételen meghallgatni:

- Hallod Emanuele, ez a válasz számodra. Isten minden bizonnyal büszke az apukádra, mert könnyebb megkereszteltetni a gyermekeidet, ha hiszel, mintha nem vagy hívő. Beszélgess az apukáddal és imádkozz érte! Köszönöm Emanuele a bátorságodat! - zárta beszédét a Szentatya.