Németh János: Soha nem fogom feladni!

2018. április 12. SZEMlélek

Két éve rakosgatják össze az orvosok a vétlen motorosként súlyos balesetet szenvedett pap testét, és még nem értek a végére. Történetében szerepel sírás, balsors egyaránt, ő viszont szüntelen mosollyal fogadja, amit az élettől kap.

janos0.jpg

Akik látták a SZEMlélek motoros papokat bemutató összeállítását, már ismerhetik János atyát. Nagymotorjánál csak a szíve nagyobb. Egy mentős barátja közreműködésével idézte fel testi összetörésének, majd műtétsorozattal tarkított újjászületésének élményeit.

– Soha nem csináltál titkot abból, hogy szenvedélyesen szereted a motorokat. Mióta él benned a vágy a motorozás iránt?
– Kicsi gyerekkorom óta. Műanyag motoron kezdem, mint a legtöbb ovis, de aztán jöttek a nagy köbcentis kétkerekűek, szépen egymás után. Egy Kawasaki chopperem volt, amikor balesetet szenvedtem.

– Mikor és hogyan történt?
– 2016. június 1-jén, néhány nappal a születésnapom előtt. Elsőáldozásra készültünk a hittanosokkal. Fantasztikusan jó idő volt, sütött a nap, a hittanórák után arra gondoltam, elugrok egy barátomat meglátogatni. Nem értem oda… Tornyospálca főútján haladtam, amikor kikanyarodott elém egy helybeli lakos a terepjárójával. Csatt!!! Pillanatok alatt lezajlott minden – kristálytisztán emlékszem a csontjaim és a motororom ropogásaira. Törtünk mind a ketten (a motor és én). A kocsin gallytörő rács volt, így szinte meg sem sérült, én annál inkább. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy "a motorosok mindig száguldoznak", jelzem, teljesen szabályosan közlekedtem.

– Haragszol a vétkesre?
– Nem. De tényleg nem! Mielőtt betoltak volna a műtőbe, kértem az orvosokat, hogy hívják fel az illetőt; üzenem neki, hogy nem haragszom! Felhívták, kihangosították, és amennyire képes voltam beszélni, el is mondtam neki. A műtét után már ott volt az ágyam mellett a családjával együtt. Sírtak, sajnálták a történteket. Tényleg nem volt szándékos, és noha teljesen vétlen voltam a balesetben, egyetlen pillanatig sem volt kétséges: "Nincs harag."

janos2.jpgEz a fotó a baleset előtti napon készült

– Súlyos volt a sérülésed?
– Annyira, hogy még most is tart a rendbehozatalom, pedig lassan két éve, hogy mindez történt. Vár még rám műtét ezután is. Széttört a fogsorom, az állkapcsom, a kulcscsontom, törtek a kezeim, csuklók, a gerincem, a lábszárcsontom szilánkosan… Olyasmi lettem az orvosoknak, mint egy IKEA szekrény: rakj össze, ha tudsz!

– Hogyan élted meg a balesetet és mindazt, ami ezzel jár?
– Nagyon nehezen viselem a kiszolgáltatottságot. Őszintén mondom: a fájdalom nem érdekel, azt el tudom fogadni. Számomra a legnehezebb a "szárnyak elvesztése", vagyis az, hogy ki vagyok szolgáltatva. Rettenetes volt elfogadni – s bevallom, emiatt zokogtam is sokat –, hogy tehetetlen lettem. Volt, hogy meg sem mozdulhattam, s a szabadság szerelmeseként hosszú időre egy kórházi szobára szűkült a világom. Az ágyból tolószékbe kerültem, a tolószékből kikelve meg kellett tanulnom újra járni, aztán mankót használni. Még most sem tudom rendesen használni a lábam, további műtét kell a rendbehozatalához. De soha nem fogom feladni.

– Voltak, akik segítettek a gyógyulásban?
– Nagyon sokan! Rengeteg jó szívű ember van ebben a világban. Számomra a szeretet legmegrendítőbb megnyilvánulása az volt, amikor a kórházi hónapok elteltével hazatérhettem a plébániámra. Jött a vasárnap, én még tolószékben voltam. A férfiak a vállukra vettek a tolószékkel együtt, úgy vittek be a templomba. S akkor mondtam ki hangosan és zokogva: „Szerettek, én pedig benneteket szeretlek! Köszönöm Nektek!” Együtt sírtuk végig azt a misét.

janos3.jpg

– Minden balsorsod ellenére nevetsz, fiatalok között mozogsz, agyontetovált motorosok papja vagy, voltál kórházlelkész, börtönlelkész... Honnan van erőd szüntelenül mosolyogni?
– Egyszerű: mosolyogni akarok! Szeretni akarok! Minden fájdalom ellenére... Sokszor megtapasztaltam már, hogy pillanatok alatt száll el az élet – túl sok barátomat temettem, túl fiatalon. Mosolyogva szeretném végigélni  az életet, és szeretni, ahogy csak tudok. S ma már tudom: a "balsors" csak időszakosan balsors. Több ajándék van elrejtve egy szeretettel elfogadott keresztben, mint bármi másban. Ilyen az én balesetem is...