Publicisztikai gyűjteményünk második írásával folytatjuk választási cikksorozatunkat. Készüljünk együtt április 8-ra és a helyes döntéshozatalra!
Április 8-án lesz a parlamenti választás, a keresztények számára azonban ennél sokkal fontosabb ünnep jön: Húsvét második vasárnapja, a Fehérvasárnap. Fontosabb, mert a parlamenti választás csupán négy évre határozza meg a pártok arányát az Országgyűlésben. Fehérvasárnapon azonban a hagyomány szerint a Húsvétkor megkereszteltek levetik a keresztség ünnepi ruháját és felöltik a hétköznapi öltözéküket: elindulnak, hogy megvalósítsák, amit a keresztségben fogadtak, s amire az isteni energiát és az egyházi közösséget kapták. Ez a döntés egy életre szól, s az egész életről szól. A választás négy évre szól és az életnek csak bizonyos területeire vonatkozik.
A politikai és társadalmi élet keresztény értékelését az különbözteti meg a politikai értékeléstől, hogy a keresztény szempontok egy politikai táboron belül is érvényesítendők, míg a politikai szempontok csak a táborok között. Az én ügynököm áldozat, a te ügynököd gazember, az én korrupcióm sikerdíj, a te korrupciód rablás, ha engem választasz, nem választhatsz mást.
A keresztény gondolat szerint minden ügynök sorsa egyedi történet, s minden pártnak el kell számolnia az ügynökeivel. A korrupció minden alkalommal és minden politikai formációban a közjó ellen elkövetett bűn, amelyre nincs felmentés. A keresztény támogathat politikai pártot, de nem feltétlenül és mindenben, csak abban, amivel az illető párt a közjót szolgálja. A keresztény nem támogathat sem nacionalista, sem internacionalista gyűlöletet, nem pártolhatja az emberi jogok háttérbe szorítását és a hatalom túlzott centralizálását.
Az egyház szempontjait és ajánlásait a társadalmi és politikai életben való részvételre az úgynevezett. keresztény társadalmi tanítás foglalja össze, koronként frissítve a maradandó értékek hangsúlyait. E tanításnak középpontjában a személy méltósága, a hatalom rétegezett megosztása (szubszidiaritás) és a társadalmi szolidaritás áll. Erre alapozva az egyház nem támogathat olyan politikai erőket, amelyek az embert használati tárgynak tekintik, nem biztosítják az emberhez méltó életkörülményeket, és hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak valamely csoporttal szemben. A szubszidiaritás elve alapján olyan politikát tekinthetünk kereszténynek, amely az önálló döntések jogát a társadalomnak arra a legalacsonyabb szintjére helyezi, ahol ehhez rendelkezésre állnak megalapozott információk. Végül keresztényként csak a szolidaritás mentén gondolkodó és cselekvő politikai erők támogathatók, melyek elveikben és magatartásukban egyaránt a katolikus egyetemesség tágasságát jelenítik meg.
A különböző püspöki karok a keresztény társadalmi tanítás általános elveit hangsúlyozva és konkretizálva hoznak nyilvánosságra ajánlásokat a választások idején.
A Cseh Püspöki kar óvott a naivitástól, hogy ne higgyünk azoknak, akik gyors változás olcsó ígéreteivel kampányolnak, s azoknak sem, akik az uralkodó hangulat szerint alakítják kampányukat. (2017)
A Brexit által meghatározott politikai légkörben a Anglia és Wales püspökei arra szólították fel híveiket, hogy olyan politikai erőt támogassanak a választások során, amely képes gyógyítani a társadalom megosztottságát, gondoskodik a kiszolgáltatottakról és képes fenntartani királyság egységét. (2017. május)
Ivo Muser, dél-tiroli püspök pásztorlevelében egyértelművé tette a keresztény kritériumokat, melyek mérlegére kell tenni a pártok programját. Csak az a politikai erő hivatkozhat korrekt módon a kereszténységre, amely a gyöngék oldalán áll, amely a társadalmi igazságosságot, a teremtett világ megóvását és a különböző kultúrák békés egymás mellett élését hitelesen szorgalmazza. A neoliberális-kapitalista gazdaságpolitika roncstelepén virágzik a megtévesztő populizmus, nacionalizmus és félreértelmezett patriotizmus. Az egyház Európa-víziója szerint a kontinens éppen keresztény gyökerei miatt az igazságosság példamutató modellje lehet, ellenállva a nemzetállami hiúság kísértésének. (2018. február)
Ma, Magyarországon a keresztény püspökök között sincs egység a politikai ízlést tekintve, s az ország szabad polgáraiként képviselhetik is a saját politikai hangsúlyaikat és szimpátiájukat. Ám egységet és támogatást várnak el tőlük a magyarországi keresztények a keresztény tanítás sarkalatos pontjait illetően. Az ország politikai megosztottsága, a gyűlöletbeszéd általánossá válása, a hatalmi ágak újbóli összefonódottsága, a korrupció növekvő gyanúja, a nepotista személyzeti politika olyan gyanúk és tapasztalatok, melyekkel szemben a keresztény társadalmi tanítás alapján fel kell emelni szavukat: kellene, kellett volna.
A keresztény állásfoglalás nem pártokat ajánl, hanem értékek hiteles képviselését szorgalmazza. A társadalmi tanításban megfogalmazott értékeket minden politikai párttól elvárja, elsősorban attól, amelyre szavazatát adja.
Közel 30 esztendeje vannak szabad választások Magyarországon, de a demokráciát még mindig tanulja az ország és tanulják a politikusok is. Ebben a tanulási folyamatban legfontosabb az alapvető értékekre összpontosítani, mert ezek mentén alakulhat ki az a tisztességes és sikeres társadalom, amelyre az ország lakossága vár, politikai és vallási meggyőződéstől függetlenül. A keresztények és egyházaik az evangéliumok és a szent hagyományok tanításaira emlékeztetnek szavaikkal és magatartásukkal. Ez hitből fakadó kötelességük, s ennek mérlegére teszik politikai preferenciáikat. Kampányban és kampányon túl, politikán innen és politikán túl. Miközben a keresztények nyitott szemmel érzékelik, hogy minden politika, hitük alapján tudják, hogy a politika nem minden. Április 8-án ne ütközzön bennünk a keresztény bölcsesség és a politikai számítás, hiszen a Fehérvasárnap fontosabb.
Máté-Tóth András
