Harmai Gábor: Aki hisztériázik, az a legvégső eszközt alkalmazza

2018. március 14. Gégény István

Az egyik esztergomi plébánia vezetője az elmúlt napokban akaratán kívül címlapra került megannyi hírportálon. A SZEMléleknek nyilatkozott a különös médiaszereplésről.

harmaigabor2.jpg

– Számítottál-e rá, hogy ekkora visszhangot kelt a bejegyzésed?
– Nem. De nem is örültem neki, mert úgy láttam, hogy nem a mondandóm értékének szólt, hanem annak a nagy magyar közhelynek, hogy "egy újabb pap politizál". Az a véleményem, hogy mélyen lenézi a híveket, aki ennek jelentőséget tulajdonít, és ez nagyon taszít. Ha politizálok, akkor azért teszem, mert magyar állampolgár vagyok, az alkotmányban biztosított jogokkal. Más magyar állampolgárok el tudják dönteni, hogy mit kezdenek a mondanivalómmal. Többek között a Jézus Krisztust a Katolikus Egyház útmutatása szerint követő állampolgárok is. Akár fölujjong valaki egy politikai megnyilvánulásom miatt, hogy "jé, egy pap", akár fölhördül, hogy "jé, egy pap", lényegileg a katolikus állampolgárok ezen képességét vonja kétségbe, és ez már nem is a hetvenes, hanem az ötvenes évek reflexe.

– Szerinted helyénvaló-e, hogy egy pap olyan kérdésben, mint a politikai üzenetek és azok hatása, ilyen formában véleményt nyilvánítson?
– Azért azt pontosítsuk, hogy én saját szándékom szerint tévékritikát írtam. A Facebook, amikor kinyitod, föl szokott dobni egy kérdést, hogy "Mi jár a fejedben?" Néha belemegyek a játékba, hogy megírjam. Írtam már filmkritikát a Viszkisről és a Star Wars legújabb részéről, írtam a macskámról, most pedig a tévéhíradóról írtam. Az én fejemben ez így egy vonal. Ha belekukkantasz, föl fogod ismerni az egységes stílust. A fontossága is kb. ennyi, a számomra valóban fontos üzeneteket Jézus Krisztusról, a mesteremről a templomban adom át, meg amikor teológiát oktatok.

– Vannak, akik azt várják, hogy igenis adjanak a jelenleginél sokkal bátrabban iránymutatást az egyházi vezetők közéleti kérdésekben. Mit gondolsz erről?
– Iránymutatást ne adjanak az egyházi vezetők, de ha kedvük támad tévékritikát írni, és sikerül úgy megfogalmazniuk, hogy mások is érdekesnek találják, tegyék bátran! Alkotmányos joguk.

– Úgy tűnt, egészen mély érzelmeket ébresztett fel sokakban a bejegyzésed: helyeslés, tiltakozás, indulatos megnyilvánulások érik egymást az aktuálisan 158 megosztás és a félezer kedvelés mellett. Mit üzen ez az összkép számodra?
– Kicsit elszomorít. Ezzel a tévékritikával én 10 percet töltöttem, miután fél órát rászántam az életemből a híradó megnézésére. A félezer kedvelőből szerintem csak egészen kevesen tudnak arról, hogy 20 évet töltöttem egy olyan munkacsoport irányításával, akik szószedetet készítettek a görög Újszövetséghez. Pedig a ráfordított idő aránya kb. megmutatja, hogy ez utóbbi munkát mennyivel fontosabbnak tartom.

– Van-e valami bátorító gondolatod, hasznos javaslatod az előttünk álló pár hét vonatkozásában azok számára, akik most felfigyeltek a hangodra?
– Papként csatlakoznék Szent II. János Pálhoz: ne féljetek! Él a megváltónk, a világ már meg van váltva, nekünk csak az aprómunka maradt. Görögtanárként rámutatnék arra, hogy a “hisztéria” szavunk a görögben olyasmit jelent, hogy “a legvégső”. Aki hisztériázik, az a legvégső eszközt alkalmazza. Mármost, az Úr 2018. évében nem tartunk itt. Magyar állampolgárként azt mondanám, hogy pár hét múlva mi leszünk az ország teljhatalmú urai. Fedezzük föl ennek a méltóságát, várjuk el, hogy aki a szavazatunkra pályázik, dolgozzon meg érte, érveljen, próbáljon meggyőzni az igazáról. És ha egy mód van rá, ne hisztizzen.

Beszélgetőtárs: Gégény István

 

adomanybanner_600.jpg