Aki játszik vagy zenél, tulajdonképpen imádkozik

2018. február 22. SZEMlélek

Vallja Bubnó Tamás, a Szent Efrém Férfikar művészeti vezetője. Ima és ritmus, áhítat és önfeledt játék, ősi és kortárs - együtt szolgálják a harmóniát.

img_9408_fit_800x10000.jpg

Négy földrész, több mint 120 országában járt már a magyar együttes, így vezetőjük valódi tapasztalatot szerzett róla: - Azt láttuk, hogy vallástól és felekezettől függetlenül minden igaz ima mélyén áttétel nélküliség, szívet-lelket kiöntő és jó értelemben vett „meggondolatlanság”, az Isten felé történő őszinte „felfakadás” található. Vallásos és nem vallásos embereket egyaránt arra szeretnénk bátorítani, hogy éljék meg az imának azt a rugalmas állapotát, amelyben közösségi formában fejeződik ki a mindenkiben ott buzgó, személyes fohász.

Nincs jogom kétségbe vonni, hogy valaki egy popsláger éneklésével is az Isten felé tud fordulni. A probléma ezzel számomra az – és többnyire megsértődnek, ha ilyet mondok –, hogy grundjátékos nem kell a nemzeti tizenegybe. Ez alatt azt értem, hogy Istennek a legjobbat kell adnunk, a világi zenét pedig a helyén kell tudni kezelni. Beregszászon hallottam egy római katolikus atyától, hogy az Isten igényes. Ez nem azt jelenti, hogy személyválogató és ne hallgatna meg bárkit. Ugyanakkor ha lehetőségünk van (márpedig van) arra, hogy a lehető legjobbat adjuk neki, akkor így kell tennünk.

Vallásos és nem vallásos imákról, játékról, amit megzavarni halálos bűn, az ezernyi nyelven szóló Miatyánkról nyilatkozott Bubnó Tamás. A vele készült interjút teljes terjedelemben a Magyar Nemzet oldalán olvashatják.