A színes papír ott volt Bori ovis szekrényében. Csinos betűket kanyarított rá az édesanya, én meg felolvastam lányomnak. Újabb születésnapi meghívó! Sok van, én meg örvendek, mert jó azt érezni, hogy szeretik a gyereket a gyerekek. Ilyenkor játszóházak, kölyökparadicsomok telnek meg vidám kiabálással és tortaszagú a levegő.

Most úgy esett, hogy szombaton és vasárnap is buli volt Aprajafalván. Az egyiket egy bevásárlóközpont játszóházában tartották, ez különösen nagy ünnep az anyáknak. Megyünk bevásárolni! Gyereket letesszük, szatyrokat elővesszük, én mindig viszek magammal, nem vásárolok folyton újat. Tényleg fontosnak tartom a környezettudatos vásárlást, aminek ez az egyik alappillére. Nem andalgok, tudom, mi kell. Hamar a végére érek a fejemben tartott listának. Közben egy néninek leemeltem a polcról a kockacukrot, meg borsót keresett, mutattam, hol van. Megköszönte vagy hetvenszer. Valamit mesélt arról, hogy hiába szólt valakinek, hogy kísérje el bevásárolni, nem tudott jönni. Mosolyogtam, de szinte nem is figyeltem már rá: szívesen segítettem, életem néhány másodpercét adtam csak oda, ennyi az egész. Pont. Mentem tovább. Fizettem, telepakoltam a magammal hozott szatyort, indultam az autóhoz.

Egy apuka a szülinapról akkor jött velem szembe, köszöntünk egymásnak, s abban a pillanatban a kezemben maradt a szatyor két füle, az alja meg a földön landolt. A tartalma... Naná, hogy szétgurult! Még örültem is magamban, hogy van ismerős a környéken, megoldjuk. Mert, ugye, ez olyan macerás dolog, most hogyan fogd ölbe a cuccokat, két kezed van, meg egy szakadt zacskó. Apuka megfogott egy narancslevet, azt próbálta visszaadni valahogyan. Ő ennyivel kívánt részt venni a segítségnyújtásban. Egy tizenéves magas srác aztán odapattant, felkapkodott mindent, megoldotta a helyzetet, mondta, jön velem az autóig. Megköszöntem vagy hetvenszer. Csak mosolygott, nem is figyelt már rám, életének csupán néhány másodpercét adta ide nekem. Pont. Ment tovább.

Lecsaptam a csomagtartó ajtaját és leesett a tantusz.

"Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel..."

Elégedett mosoly ült az arcomra – mindig megérkezik a segítség, legtöbbször nem is onnan, ahonnan várnád.

Adorján Andrea