Ola Kaczanowski egy 14 éves lengyel lány. Ő viseli gondját enyhén alkoholista apjának és autista öccsének, miután édesanyja elhagyta őket. Ola nagy vágya, hogy újra egyesítse családját. Testvére elsőáldozása jó alkalomnak tűnik, hogy ez megvalósuljon.

Ha megkérdezne valaki, hogy szerintem melyik filmes műfaj fejlődött az elmúlt években a legtöbbet, hezitálás nélkül a dokumentumfilmet említeném. Mindannyiunk számára ismerősek a tévécsatornákon, vagy épp mozikban vetített művek, amiket már fél szemmel is felismerünk narratívájukról, kissé egysíkú felvételeikről. Még ha érdekes témák kerülnek is elő bennük, azok bemutatása legtöbbször túlontúl megszokott, már-már iskolai. Egy deréktól felfelé látszó ember ül (vagy áll) a kamera előtt és bölcs dolgokat mond. Ugye, ismerős?

A dokumentumfilmesek pont a megújulás szellemében kerestek és keresnek új utakat és lehetőségeket. Ennek a szándéknak is köszönhető a szituációs dokumentumfilmek térhódítása. A szituációs dokumentumfilm gyakorlatilag játékfilmként működik, amatőr szereplőkkel. Elmesélnek valamit, ami filmként áll meg a lábán, mégis valós helyzetek, valós szereplők vannak benne. Egy történet, ami bármikor megtörténhet bárkivel. Nincs jelenetismétlés, a rendező nem állíthatja meg a történetet, hogy akkor ezt most rögzítsük újra. Ugyanakkor az élmény ugyanolyan hiteles, mint a játékfilmben. Nincsenek nehezen megjegyezhető tények vagy számadatok; hangulati elemekből, benyomásokból épülnek fel ezek az alkotások.

Bemutatása után másfél évvel végre hozzánk is megérkezett Anna Zamecka Komunia című dokumentumfilmje, amit a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon lehetett megtekinteni január végén. A Komuniát – a megfelelő áthallások miatt – magyarul Az én vérem és az Áldozat címmel is ellátták. A vetítés során körülbelül ötpercenként kérdeztem meg magamtól: ezt vajon hogy vették fel, hogyan rögzítették ezeket a felvételeket? Az volt a benyomásom, mintha a kamera ott sem lenne, mintha ezeket a bensőséges jeleneteket nem is filmre szánták volna.

Belelátunk a Kaczanowski család mindennapjaiba – Ola kihívásainak, vagy épp öccse küzdelmének úgy vagyunk tanúi, mintha mi is a család tagjai lennénk. Letaglózó volt látni egy fiatal lányt, aki 14 évesen szülői szerepbe kényszerül, iszákos apját és autista öccsét is neveli, illetve próbálja tartani a kapcsolatot édesanyjával. Az események Ola öccsének (Nikodem) elsőáldozása körül forognak, ami Lengyelországban kitüntetett jelentőségű esemény. Olyannyira, hogy Ola lehetőséget lát benne. De vajon eljön-e az édesanya? Sikerül-e az autista Nikodemet felkészíteni az elsőáldozás előtti vizsgára és a szentgyónásra? És mi lesz utána? Elveszik-e a gyerekeket az apától a gyermekvédelmisek? Ola egy sor olyan dologgal szembesül, amik nem tartoznak hozzá egy vele egykorú lány hétköznapjaihoz. Mégis derekasan helytáll a "szülői szerepben".

A vetítés utáni beszélgetés során megtudhattuk, hogy Anna Zamecka rendező körülbelül két évig készült a filmre, a jelenetek felvétele pedig majd egy évet vett igénybe. Ez idő alatt kicsit a stáb is a család része lett. Anna Zamecka belülről akarta megmutatni Ola és szerettei történetét, rámutatva a lány áldozatára és arra a rendhagyó közösségre, amiben a család tagjai élnek nap mint nap.

Amennyire bátran bólintott rá a család, hogy részt vesznek a filmben, olyannyira izgultak a bemutató alkalmával. Mint kiderült, nem kellett volna. A Komunia óriási siker lett. A filmet fesztiválokra hívták, közönségsiker lett, jelentős díjakat kapott, megvásárolta az az HBO, aminek nem éppen profilja a dokumentumfilmek felkarolása. Végül tavaly decemberben az Európai Filmakadémiától megkapta az év legjobb dokumentumfilmjének járó díjat.

A Kaczanowski család története azóta is halad előre. Ola egyik vágya teljesült: édesanyja néhány hónapja visszatért hozzájuk és már ismét együtt élnek. Egy magyar filmrendező így nyilatkozott a film megtekintése után: "A Komunia nem hétköznapi alkotás az elutasítottak szépségéről, a gyengék erejéről és a változás szükségességéről."

Mennyi ilyen példaértékű történet lehet még a világban, ami pont arra vár, hogy megmutassa egy bátor dokumentumfilmes!

Gőbel Ágoston