Van olyan öröm, ami soha nem múlik el?

2018. január 04. SZEMlélek

Az esztendők végét a világ jelentős része rendre zajosan, petárdázással zárja. 20 ezer fiatal egy másik hagyományt követett Svájcban: óriási tömeg gyűlt egybe ismét, hogy békésen lépjenek át az új évbe.

tazie17_0.jpg

Bázel három ország találkozásánál fekszik, ily módon kultúrák, népek állandó érintkezési pontja. Több száz éves díszletei közt egy sokszínű, kozmopolita és nyitott település éli mindennapjait. Ideális helyszín, hogy a "Bizalom zarándokútja" kezdeményezés állomása legyen, ahol a Taizéi Közösség meghívására 2017 végén húszezer fiatal imádkozott együtt, majd kezdte meg az új esztendőt.

A délelőttöket a fogadó egyházközségekben töltöttük, ahol más országok fiataljaival és a helyiekkel együtt imádkoztunk, majd csoportokban beszélgettünk Alois testvér, a Taizéi Közösség elöljárója 2018-as javaslatairól. Délben Bázelben a városközpont különböző templomaiban gyűltünk össze közös imára. Délutánonként választható műhelyfoglalkozásokon vehettünk részt, esténként pedig két nagy sportcentrumban, illetve egy kiállítási központban voltak a közös elmélkedések, énekek, imák. Itt hallgathattuk meg Alois testvér gondolatait is, aki rögtön első nap meglepett határozottságával és boldogságával.

– Egy nagyon beteg fiatal azt mondta nekem tavaly nyáron: ''Szeretem az életet!'' Ma is felkavar a belső öröm, amely egész lényét betöltötte, pedig betegsége súlyos korlátok közé kényszerítette – fogalmazott a közösség vezetője. – Nemcsak szavai, hanem arcának kifejezőereje is nagy hatással voltak rám. Mit is mondhatnánk a gyerekek öröméről? Legutóbb Afrikában tapasztaltam meg ennek a szépségét. A menekülttáborokban, ahol megannyi drámai történet sűrűsödik össze, a gyerekek jelenléte az élet kiapadhatatlan erejéről tanúskodik. Energiájuk ígérettel teli csemetekertté formálja át az itt felgyülemlett összetört sorsokat. Bárcsak tudnák, mennyire segít ez nekünk a remény megőrzésében! Életörömük fénysugár a számunkra! Szeretnénk, ha az ő tanúságuk világítana nekünk, amikor 2018-ban egész évben az örömről kezdünk el gondolkodni. Az örömről, ami az egyszerűséggel és az együttérzéssel egyike annak a három evangéliumi valóságnak, amelyet Roger testvér taizéi közösségünk életének a középpontjába állított.

Ezt követően a bázeli találkozó minden napjára jutott egy gondolat, melyről elmélkedhettünk: "Keressük az öröm forrásait!", "Halljuk meg a kiszolgáltatottak kiáltását!", "Osztozzunk az örömben és osztozzunk a megpróbáltatásban!", "Örüljünk más keresztények Istentől kapott ajándékainak!" Bevallom, meglepett, hogy ebben a megosztott, háborúkkal, ellenségeskedéssel sújtott világban az öröm lesz 2018 témája.

– Az öröm nem olyan érzés, amit többre értékelünk másnál, nem is önző boldogság, amely elszigetelődéshez vezet. Az öröm békés bizonyosság abban, hogy az életnek értelme van. Az evangéliumi öröm abból a bizalomból fakad, hogy Isten szeret bennünket. Távol áll a hangos ujjongástól, amely közben hátat fordít korunk kihívásainak, nem! Ez az öröm még érzékenyebbé tesz minket – szólt egy részlet a következő napi elmélkedésből. Nincs több kérdésem, gondoltam magamban.

Ettől kezdve az én élményeimet is leginkább ez a tudatosan felismert öröm kísérte. A kapcsolatépítésben a minket vendégül látó református, baptista vagy szabad keresztény emberekkel. Vagy amikor együtt táncoltuk román barátainkkal az Ördög útját. Egy rég várt találkozásban svájci unokatestvéremmel vagy egy program lebonyolításakor nyújtott segítségben. Az öröm légköre töltötte be a bázeli levegőt.

Az utolsó nap utolsó elmélkedésének záró mondata új feladatot adott Európa fiataljainak: "Sokan törekednek arra, hogy a keresztények összefogjanak annak érdekében, hogy megosztottságuk ne homályosítsa el az egyetemes testvériség üzenetét, amelyet Krisztus hozott a világba. Vajon a keresztény testvéri egység lehet-e jele és megelőlegezése az emberek közötti egységnek és békének?"

Nagy falat, kétségtelen. Egységről és békéről beszélni napjainkban? Most talán úgy tudunk rálépni erre az útra, hogy először is hálát adunk Istennek a másokban elhelyezett adományaiért. Ferenc pápa így imádkozott a svédországi Lundban, ahova a reformáció 500. évfordulójára látogatott el: "Szentlélek, add meg nekünk, hogy örömmel ismerjük fel azokat az adományokat, amelyek a reformációnak köszönhetően érkeztek az Egyházba."

ga.jpgTaláljuk meg mások gazdagságában az öröm frissességét, szóljon erről az új év!

Gőbel Ágoston

(Nyitókép forrása. kerknet.be)

 

 

 

* * *

A közösség vezetője, Alois testvér korábban interjút adott a SZEMléleknek: