Válaszokat keresünk,
párbeszédre hívunk
nyitott szemmel, nyitott lélekkel

"Az az egyház, amelyben minden világos, nem katolikus"
2017. november 29. írta: SZEMlélek

"Az az egyház, amelyben minden világos, nem katolikus"

November 27-én mutatták be Budapesten Martin Werlen bencés emeritus apát Hova jutnánk? című könyvét, amely meglehetősen szókimondóan bátorít megújulásra.

werlen.jpg

A világszerte ismert lelki írót Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a könyvbemutatón a Magyar Kurír beszámolója szerint Tell Vilmoshoz hasonlította. Ő egy „tiszteletre méltó svájci, aki szabadságban nőtt fel, bátor, szereti az Egyházát – mint Tell Vilmos a fiát –, és az Egyház megújulása, az igazság és a szeretet érdekében le meri lőni azt az almát."

Az alábbiak a Pannonhalmi Főapátság honlapja segítségével egy részletet idézünk a beszédes alcímű kötetből – Prédikáció helyett megtérés –, amely bepillantást enged a szerző gondolatvilágába és nyílt, lényegre tapintó stílusába.

Az az egyház, amelyben minden világos, az nem katolikus. Ha minden világos volna, az azt jelentené, hogy nem vesszük komolyan sem az Istent, sem az embert. Így viszont nem lehet hitelesen hirdetni az irgalmasság evangéliumát. Sőt nemcsak az egyházat, hanem Istent is nevetségessé tesszük. Erről szól I. Kelemen pápa (†101) is a korinthusiakhoz írt második levelében: „Szájunkból ugyan hallották a pogányok az Isten szavait, mint jó és nagy dolgokat csodálják, de megismerik azt is, hogy cselekedeteink nem méltóak azokhoz a szavakhoz, amelyeket hirdetünk; és innen van az, hogy káromlásra fakadnak, mikoron azt mondják: mindez csak mese meg tévedés! Ha pedig hallják tőlünk, hogy az Isten azt mondja: »Nem érdem az nektek, ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, hanem abban találtok érdemekre, ha az ellenségeiteket és gyűlölőiteket is szeretitek.« (vö. Lk 6,32.35) Ha ezeket hallják, csodálkoznak a jóságnak ilyen túláradásán; ám, ha látják, hogy mi nemcsak a gyűlölőinket nem szeretjük, de még azokat sem, akik szeretnek bennünket, kinevetnek minket, és káromolják a Nevet.”

Az az egyház, amelyben minden világos, nem Isten és ember találkozásának a helye, hanem egy zárt rendszer. Hiányzik belőle a tágasság, a katolicitás. Mindenekelőtt a kontroll elvesztésétől való félelem, a szűkösség jellemzi. Fenyegető intézménynek látszik, amely hatalma megtartásáért harcol, s privilégiumait védelmezi. Ez éppen ellentéte annak a nagyszerű képnek, amelyet Szent Benedek a valódi hit kritériumaként hagyott ránk: „Ha […] a hitben előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel sietünk előre az Isten parancsainak útján.” Az az egyház, amelyben minden világos, az nem katolikus. Legalább ez az egy legyen világos. (Martin Werlen: Hova jutnánk? 93. fejezet)

(Fotó: cathkathcatt.ch)