Papnak készült, ma Nemecsek Ernőt alakítja a Vígszínház színpadán a fiatal színész, aki a szakralitásban keresi a katarzist. Interjú Vecsei H. Miklóssal.

Hívő családból származik, édesapja a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke. Példaképei egyike Ferenc pápa. A teljes interjú az mno.hu oldalán olvasható.

Az, hogy hívő vagyok, a legizgalmasabb dolog az életemben. A színésznek igénye van a katarzisra, arra, hogy mindennap felrobbanjon a lelke. Sokan ezért éjszakáznak, csúsznak bele különböző viszonyokba, vagy fordulnak ajzószerhez. Nekem hatványozottan szükségem van arra, hogy felrobbanjon a lelkem, de én ezt a színpadon, a szerelemben és a hitemben élem meg. Színészként könnyebb hívőnek lennem, mint ha egy gyorsétteremben dolgoznék.

Nagyon kevés az olyan példakép, mint Ferenc pápa, aki a maga egyszerűségében azt hangsúlyozza, hogy az egymásra figyelés a legfontosabb. Hogy ne az legyen a prioritás, mit érünk el az életünkben, hanem hogy mennyit tudunk adni másoknak. Alapgondolat, amelynek természetesnek kéne lennie, de sajnos mégsem az.

A mai világban mindennél könnyebb elveszíteni Istent, mert ahogy felkelünk reggel, már a lefekvésig be vagyunk programozva. Voltaképpen csak túlélünk. A naptár kiszorítja Istent az életünkből. És amikor föleszmélünk, hogy hol van, a legrosszabb arra rájönni, hogy nem is hiányzott. Egy urbánus hívőnek ez gyakori problémája.

(fotó: mno.hu)