Őcsényben egymásra támadtak addig egymással békében élő helyiek, kiszúrták egy fogadós autójának kerekét, lemondott a polgármester azután, hogy kiderült, a település panziójában éjszakáznának migránsként általánosított, valójában a migránsok betelepítését amúgy ellenző magyar kormánytól menekült státuszt kapott emberek.

Mint oly sok történetnek, ennek is többféle olvasata, többféle igazsága, többféle tanulsága van. Az én olvasatomban annak, hogy egy ilyen helyzet kialakulhasson, két alapvető oka van.

1. A kimondott szó ereje

A választási kampány során – hivatalosan még nem kezdődött el, de azért már bőven benne vagyunk – a politikusok rengeteg mindenről beszélnek. Általános igazság, hogy a legegyszerűbb és leghatékonyabb kommunikációs stratégia az, hogy félelmet kell kelteni valaki, vagy valami ellen. Amikor ez már sikerült, akkor azt kell kommunikálni, hogy erre csak a félelem veszélyére figyelmet felhívó párt tud megoldást kínálni, tehát rá kell szavazni. A mi választásra készülő pártjaink is elkezdték kommunikálni, hogy kitől kell félni. Fontos, hogy vagy nagyon konkrétan meg kell nevezni a félnivaló gonoszt – Soros György, Orbán Viktor –, vagy nagyon, megfoghatatlanul általánosnak kell lenni – migránsok, Brüsszel, gazdagok... Ha ezt sikerül elég sokáig és elég hatékonyan szajkózni, ha elég erős a kimondott szó ereje, akkor elég sok ember kezd el valóban félni, és jönnek a szavazatok. Mióta politika létezik, a módszer működik.

2. Gondolkodás nélküli elfogadás

Az átlagember a világról alkotott tudásának túlnyomó részét abból szerzi, amit mondanak neki. Csak egy jelentősen kisebb hányad az, amiről személyesen szerzett tudomást, amiről személyesen győződött meg. Ha azt tanítják, hogy a Föld lapos, akkor lapos, ha azt, hogy gömbölyű, akkor gömbölyű, hiszen a papok, a tudósok ezt állítják. És nincs is más választási lehetőség, hisz csak nagyon kevesen vannak azok, akik ennek maguk is utána tudnak járni. De vannak olyan állítások is, amiknek utána lehetne olvasni, más véleményét is meg lehetne kérdezni, vagy legalább el lehetne gondolkodni. „Ki mondta? Miért mondta? Biztosan igaza van?” Nem szabad elfogadni semmit sem csak azért, mert a hatalmasok, a tekintélyek a médiában mondták.

Ha a fenti két jelenség egyszerre teljesül, akkor a tömeg a politika által kívánt irányba mozdul. Például leadja a szavazatát valamire, amiről nem tudja, hogy jó-e neki, de tudni véli, mert elhitte. Szerencsés esetben becsületes emberek jobbító szándékát támogatja, legrosszabb esetben egyszerű hatalmi érdeket, amely a romlásához vezet, és még szembesítik is azzal, hogy ő szavazta meg.

Ez természetesen veszélyes játék. Előfordulhat, hogy a felkeltett félelem dühöt, agresszivitást vált ki. Olyan indulatokat, amelyeket nem lehet egy leadott szavazattal levezetni. A Fülkeforradalomból Bicskaforradalom lesz. Ha a hatalom ezen a ponton nem lép közbe, hanem tovább erősíti a feszültséget, akkor az agresszivitás nő, a bicska már nem csak egy autógumiba áll bele, majd a bicskából kés, pisztoly és ágyú lesz.

Mit lehet tenni?

1. A politikusok felelősen bánnak a kimondott szóval, a felkeltett érzelmekkel.

2. Nem hiszünk el mindent fenntartás nélkül. Nem hagyjuk, hogy felhasználjanak, manipuláljanak minket. Elgondolkodunk azon, hogy amit hallunk, igaz-e. Ki és miért mondta? Más mit gondol? Akiről azt állítják, hogy ezt és ezt mondta, az valóban mondta? Sorosnak semmiben sincs igaza? Orbánnak semmiben sincs igaza? Minden migráns terrorista és csecsemőgyilkos? Brüsszelben mindenki az ördög cimborája? Minden gazdag tolvaj?

Az első feltételben csak reménykedhetünk. Az utóbbi rajtunk áll. Talán az őcsényi történések kijózanítóak. Nem, az nem lehet, hogy ennyire kiszolgáltassuk magunkat annak, amit próbálnak velünk elhitetni a hatalomért folyó harcban!

Tegyük el azt a bicskát! Vegyük elő a józan eszünket!

Gundel Takács Gábor